Soul Society Utcái

Soul Society Utcái, ahol nincsen bűzözés, s  sok shinigami mászkál fel , s alá. A városban sok a látnivaló, így könnyed sétákhoz, ismerkedésekhez tökéletes helyszín.

//küldetés - A sors fintora, avagy miért ver mindig az élet//

Résztvevők: Deuko Akomi

Tán sokan ismerik azt a kellemes időjárást, amikor süt a nap, és lágy szellő simogatja az arcodat, miközben füled megszokja a madarak lágy csicsergését. Ilyen az igazán kellemes élet. A mai nap azonban igencsak rút. Az eső szakad, a szél süvít és semmilyen vihar nem lehet ugyanolyan villámok nélkül. Most is szinte Akomi fejét csapkodták a villámok. Mázlistának érezheti magát e shinigami... Még a farkasember szerű lény sem tudta mi a fenét keres az utcákon esernyő nélkül ilyen időben, de valami a lelke legmélyén azt sugallta neki, hogy nézzen körül az utcákon. Egyszer csak egy sötét árnyék surrant el mellett olyan gyorsan, hogy a shinigamit kis híján fellökte. Ezután ez a jelenség az utca vége felé távolodott.

Feladat: reagálni a dolgokra, illetve kíváncsi lennék téged mi ösztönözne egy ilyen kirándulásra

Határidő: 5 nap
Szókövetelmény: 150 szó

Halálosan unalmas reggelre ébredtem mind ezek mellett még esni is elkezdett az a fránya eső. Még a paplanomon heverésztem a szobám közepén és azon gondolkoztam még is mit lehetne csinálni ezen a borzasztóan unalmas napon. Igazából talán az idő miatt de elég kimerültnek lustának éreztem magam ami nekem nem engedhető meg. Hisz még is csak akár mikor parancs érkezhet.Hát aztán végül meg eröltettem magam majd felugrottam hogy bedobok valamit mert elég éhes is voltam. Odakinn szakad az eső és villámok is serenyen cikáznak az égen ami cseppet sem zavart. A heves vihar miatt sokkal sötétebb van mint kellene majdnem hogy teljesen sötétségbe borult a kinti világ.
Teletömtem magam majd szép lassan fel is öltöztem maszk,sisak fent minden megvan majd elindultam sétálni hátha lesz valami érdekes számomra amivel eltudom ütni az időt egy ilyen napon.
Aztán séta során fura érzések kavarogtak bennem ami nem a reggeli miatt volt ezért kicsit jobban körülnéztem hogy minden rendben van-e. Ahogy mentem mentem lassacskán erősödött bennem az a fura érzés.Az érzésem nem tévedett hirtelen egy sötét árnyék surrant el mellettem olyan gyorsan hogy meg is lökött mint ha nem látta volna hogy itt vagyok. Gyorsasága ellenére tudtam követni lépéseit a szemmel és az utca vége fele távolodott tőlem. Mielött követni kezdtem utána kiabáltam. - Megállni! Kivagy és mit keresel te itt?
Kérdeztem de nem reagált. Ezután utána siettem hogy utánajárjak még is ki vagy mi volt ez az egész.

//küldetés - A sors fintora, avagy miért ver mindig az élet//

Résztvevő: Deuko Akomi

Kiáltásod után semmi válasz nem lesz hallható. Az árnyék, már az utca végén járt, mikor utána indultál. A sötét alak hirtelen megállt. Úgy tűnt csak ekkor vett észre. Már-már majdnem utolérted, mikor halk női hangot fúj feléd a szél.
- Süvíts, Ezüstszárnyú!
Nincs  időd reagálni, ugyanis egy hatalmas széllöket lelök a lábadról, és lök neki az egyik falnak. Az ütés akkora volt, hogy a fejed is belekongott, ám azon kívül, hogy kissé szédülsz nem esett rajtad komolyabb sérülés, legalábbis látszólag. Ha az árny után nézel csalódva veheted észre, hogy nyoma sincsen az alaknak, viszont a fal, amelynél állt csupa karomnyom.

Feladat: reagálj a történtekre, illetve döntsed el mihez fogsz most kezdeni.

Határidő: 5 nap
Szókövetelmény: 200 szó

/ A sors fintora, avagy miért ver mindig az élet/


Az árnyék, már az utca végén járt, mikor utána indultam majd váratlanul a sötét alak megállt. Gondolom ekkor esett le neki hogy én is itt vagyok. Már közeledtem hozzá s hirtelen halk női hangot hozott felém a szél. "-Süvíts, Ezüstszárnyú!" . Annyira hirtelen és váratlanul történt hogy nagyon reagálni nem is tudtam . A hatalmas széllöket levesz a lábamról majd egy falnak lök neki.Az ütés akkora volt, hogy a fejem is belekongott, ám azon kívül, hogy kissé szédültem  nem esett rajtam komolyabb sérülés, legalábbis látszólag. -Ha most nem lett volna rajtam a sisak sokkal jobban megszívtam volna és tálan kábultan heverésznék itt. Mormogtam magamban majd felnézek a sötét árnyra aki mint a kámfor eltünk.
- A francba a francba! Kiáltottam dühösen majd a falba ütöttem és kiáltottam egy hatalmasat. -Úgy is megtalállak te átkozott!
Ezután felkeltem és oda mentem ahol az ismeretlen állt . Nem találtam semmi érdekeset semmi nyomot és már indultam volna tovább mikor a falon megpillantottam.Megpillantottam a nyomot amin talán elindulhatok. Fal televolt karom nyomokkal ami tuti hogy nem tőlem származnak szóval a titokzatos alaktól származhat aki feltehetőleg nő. Habár nem vagyok benne biztos de a hang, amit mondott "-Süvíts, Ezüstszárnyú!" egyértelműen női hang volt.  -És ez a név és megszólítás .Hmm érdekes. Ezen rágtam magam és arra a következtetésre jutottam hogy esetleg valami szél alapú tárgy lehet ami akár még Shinigami katana is lehet. Hisz mi magunk is hasonlóképp szoktuk megszólítani a kardunkat. Igazából nem tudtam eldönteni hogy most mi is van és idegesített hogy csak így eltünt és volt mersze rám támadni. Szóval úgy döntöttem hogy megkeresem és ha ismét találkozok vele viszonzom a kedvességét.

Küldetés: Nem minden az, aminek elsőre látszik 1


Résztvevő: Deuko Akomi

Seireitei kék egén egyetlen felhő sem látszott ezen a kora esti délutánon. A madarak csiviteltek, s Rukongai felől virágok illatát hozta a szél.
Éppen az északi kapu környékén sétáltál, amikor egy Pokollepkét pillantottál meg, ami feléd tartott. Engedted, hogy leszálljon az ujjadra, figyelmesen végighallgattad kapitányod üzenetét, majd útjára bocsátottad a hírhozót, és elindultál vissza az osztagodhoz.
Zaraki az irodájában várt rád. Kicsit ideges volt, hogy késtél, de nem csinált belőle nagy ügyet. Ahelyett, hogy komolyabban leteremtett volna, a kezedbe nyomott egy zacskót.
-Ez egy igen értékes csecsebecse, ami ha nem érkezik meg a Narue család birtokára épségben, az életeddel fizetsz érte. Megértetted?
Bólintottál, hogy világos minden. Rutin futármunkának tűnt, ugyanakkor sok volt benne a homályos részlet.
Zaraki elmondta merre találod a klán otthonát. Még egyszer elismételte, mi vár rád, ha kudarcot vallasz, majd elzavart.

Már jócskán sötétedik. A lemenő Nap utolsó sugaraiban fürdő épületek árnyékai megnyúlnak. Eddig egy teremtett lélekkel sem találkoztál, így lehetőséged adódott a feladatodon gondolkodni.
Mikor eléred a nemesi család rezidenciájához vezető utat, egy köpenybe burkolódzott alak lép eléd, egy kivont karddal.
-Add át nekem a csomagot, shinigami, vagy meghalsz! - förmed rád arrogánsan.

Feladat: Szeretném, ha leírnád mire gondoltál, mit éreztél egész idő alatt, attól fogva, hogy megkaptad a küldetést. Mit gondolsz, mi lehet a csomagban? Harcba keveredsz, hogy megvédd a tárgyat?

Határidő: 3 nap
Szókövetelmény: min. 200 szó

Nem minden az, aminek elsőre látszik 1

Épp a kora esti sétámon voltam egyetlen felhőt sem lehetett látni az egen. A madarak is nyugodtan csiripeltek és élték hétköznapi gondtalan életüket. Úgy látszott békés nap köszöntött a Lelkek Világára de ez nem adott okot a lazításra senkinek.
Sétám közepette egy pokollepkét pillantottam meg ami felém tartott majd leszállt a kezemre.Kapitányom volt Zaraki Kenpachi üzenete amit figyelmesen meg is hallgattam majd a kis lepkét tovaengedtem. Siettem is a kapitányomhoz hisz tudtam hogy milyen is Ő nem épp kedvező vele packázni de megéheztem így hát útközben vettem némi eleséget. Talán kicsit késtem mert mikor oda értem kapitányom elég morcosnak tűnt de hát Ő mikor nem az. De meglepődésemre nem csinált akkora ügyet a dologból. Majd a kezembe nyomott egy zacskot és így szólt: -Ez egy igen értékes csecsebecse, ami ha nem érkezik meg a Narue család birtokára épségben, az életeddel fizetsz érte. Megértetted? Bólintottam, hogy világos minden. Rutin futármunkának tűnt, ugyanakkor sok volt benne a homályos részlet.
Zaraki elmondta merre találom a klán otthonát. Még egyszer elismételte, mi vár rám, ha kudarcot vallok, majd elzavart.
Csepetsem féltem a haláltól hisz mondhatni hogy mindig is halálban éltem. Már jócskán sötétedett és a Nap is már lemenőben volt.Utam során nem nagyon találkoztam szinte senkivel aminek én örültem mert így nyugodtan gondolkozhadtam a feladaton és azon is töprengett az agyam hogy mi van a zacsiban. Mikor elértem a nemesi család rezidenciájához vezető utat, egy köpenybe burkolódzott alak lépett elém, egy kivont karddal. -Add át nekem a csomagot, shinigami, vagy meghalsz! Kiáltotta mérgelődve. Igazából nem tudtam hogy mi volt a zacskóban habár gondolkoztam róla de annyira még sem érdekelt. Ez a pancser aki itt áll velem szemben nagyon szerette volna ezt a zacskot hisz az életét se nagyon féltette. Úgy vettem észre nem nagyon van más lehetőségem így hát odaszóltam neki.
- Csupán 2 lehetőséged van. 1. Elmész és éled tovább a kis életed. 2. Itt és most darabokra téplek és az állatok eszik fel tetemed. Ahogy láttam nem tántorodott el hisz a fegyvert már az elején kivonta. Nagyon boldognak éreztem magam hogy ismét mint a régi szép időkben zúzhatok rendesen. Nagy vigyor lett az arcomon amit Ő valszeg nem látott a maszkom miatt. És ha már harcba kezdünk mert itt harc lesz. Előhúztam 2 szépségem és egy kis lélekenergiát is szivárogtattam ki . Majd vártam az idegen lépését.

//küldetés - A sors fintora, avagy miért ver mindig az élet//

Résztvevő: Deuko Akomi

Miközben a falnál gondolkodsz érezhetővé válik, hogy ismét megnőtt a légáramlás. Alig érzékelhető ez az elváltozás, így nem biztos, hogy feltűnik számodra, főleg az eső miatt. Egyszer csak azonban váratlan dolog történt. Egy villámlást követően egy női hangra leszel figyelmes, amelyet már biztosan hallottál.
- Ne mozduljon! Mint a Titkos Alakulat kapitánya Soifion ezennel letartóztatom! Ne álljon ellent, vagy kénytelenek leszünk erőszakot bevetni!
Ha a hang irányába fordulsz észreveheted, hogy a 2. osztag kapitánya néz rád ingerülten, miközben körülötted minden irányban a Titkos Alakulat emberei várnak a támadásra. Rajtad áll mihez kezdesz. Megadod magad, pedig semmi közöd az egészhez? Vagy ellenállsz kockáztatva, hogy súlyosan megsérülsz? Esetleg megpróbálod kimagyarázni magad? Csak rajtad áll!

Feladat: már említettem

Határidő: 5 nap
Szókövetelmény: 200 szó

- A sors fintora, avagy miért ver mindig az élet


Szakadó esőben egyre csak törtem a fejem hogy mégis mi a fene lehetett ez az egész és kezdtem magam felhúzni hisz nem jutottam előrébb ez ügyben. Az eső semmit nem csillapodott rendesen ostromolt még az is engem és egész környéket. Szél és feltámadt és vadul fütyürészett aminek nem tudtam örülni hisz nem halottam tisztán az est neszeit. Villámok is rendesen cikáztak felettem és egy elég nagy is elhúzott felettem nem sokon múlt hogy engem kapjon el. - Ne mozduljon! Mint a Titkos Alakulat kapitánya Soifion ezennel letartóztatom! Ne álljon ellent, vagy kénytelenek leszünk erőszakot bevetni! Szólt erőszakosan ismét egy női hang aki 2. Osztag kapitánya volt. Homlokon vágtam magam és fenhangon szóltam. - Öregem már megint egy nő talál meg. Ennyire nem lehetek népszerű. Azután megfordultem és egy tőlem jóval alacsonyabb kis hölgy nézett rám mint ha megakarna ölni a szemeivel. Előző mondatot megakarta ismételni mire én.
- Oké oké. Tudom maga a 2. Osztag Kapitánya és a többi és a többi. Mivel feltehetőleg engem vádolnak valamivel gondoltam jobb ha elmondom még is micsinálok én itt. Ha nem tetszik nekik akkor meg lessz ami lessz. - Elnézést kapitány a nevem Deuko Akomi a 11. Osztaghoz tartozom és örülök hogy jöttek. Pár percel ezelött feltehetöleg egy nő rámtámadott és mindezek mellet feltehetőleg shinigami vagy hasonló lehetett de sajnos elvesztettem. Nem szeretnék gondot se harcot de ha úgy adódik kiállok magamér akér kivel is kell szembe állnom.
Nem tünt túl kedvesnek de talán elég okos nő ahoz hogy kepes legyen felfogni amit mondok és ha nem veszik zokon igen csak csinos volt ez a kapitány. A sötét ruhában lévő emberek akik bekerítettek jo harcosnak tüntek. Nem tettem egyenlőre semmi mást Kapitányom sajnos nincs itt hogy kihuzzon ebből csak magamra számithatok de várok s lessz ami lessz.

//küldetés - A sors fintora, avagy miért ver mindig az élet//

Résztvevő: Deuko Akomi

Hát mit ne mondjon, vagy viselkedjen egy ember, állatlény, vagy shinigami, ha egy nála jóval erősebb személlyel találkozik? Pont azt, és úgy, ahogy Akomi reagált a történtekre. Néhány már mondókája körben rázták a fejüket, és szájuk elé tették a kezüket, hogy fogd már be. Hogy miért? Azt megtudhatod, amint vetsz egy pillantást Soifonra. A szemtelen közbe szólásod után, és a magyarázatod után dühösen rád kiabál.
- Mégis kinek képzel imagát, hogy így a szavamba vág? Nem érdekel a meséje! Egy dezertált shinigami lélekenergiáját érzékeltük, és jelenleg is érzékelhető egy kevés. Magán is! Mint említettem le van tartóztatva! Ha ellenáll erőszakot vetünk be, vagy akár meg is öljük! Ha bármi mondandója van a kihallgatáson elmesélheti. 3. szakasz! Kötözzétek le, és vigyétek a fogdába!
Parancsára 5 egyenruhás alak vigyázzba lépett, és odaugrott eléd. Mindegyik kezében lánc volt, és vigyázva lépkedtek feléd, hátha ellen próbálsz állni.

Feladat: reagálni, eldönteni mi legyen most

Határidő: 5 nap
Szókövetelmény: 200 szó

A sors fintora, avagy miért ver mindig az élet

"- Mégis kinek képzel imagát, hogy így a szavamba vág? Nem érdekel a meséje! Egy dezertált shinigami lélekenergiáját érzékeltük, és jelenleg is érzékelhető egy kevés. Magán is! Mint említettem le van tartóztatva! Ha ellenáll erőszakot vetünk be, vagy akár meg is öljük! Ha bármi mondandója van a kihallgatáson elmesélheti. 3. szakasz! Kötözzétek le, és vigyétek a fogdába!"
E szavakat vagta hozzam az feldúlt kapitány és talán egyrészt igaza is volt de hát úgy tűnik szépsége nem egyenlő józan ésszel és gondolkozással. Nem hagytam magam és beszédre nyitottam szám. - Már elnézést de engem vádol valami csalafintasággal de ha gondolkozna Kapitány akkor ha én lennék a bűnös vagy közöm lenne hozzá. Nem gondolja hogy esetleg én is meg probáltam volna azonnal menekülni hogy megérkezett maga és a többi harcos. Amugy meg nem vagyok senki nem képzelek magamról semmit csupán kölcsönös tisztelet híve vagyok.
Hát nem nagyon fogta fel amit mondani akartam neki és 5 fekete ruhás fazon ugrott elém majd apro léptekkel közeledtek.
Ha jól láttam valami lánc volt nálunk. -Még is mit akarnak ezek azokkal a láncokkal csak nem sétáltatásra készülnek. Mi vagyok én kutya?! Ez motoszkált bennem majd újra megszólaltam. -Az imént halállal fenyegetett de a haláltól már nagyon régóta nem félek. És ha már itt tartunk ártatlan vagyok és nem fogom hagyni hogy bevigyenek a semmiér. Nem csináltam semmi konkrét dolgot csupán szépségeimre markoltam és szép lassan húztam elő apró fegyvereim. Éreztem hogy vágyik a harcra szinte beleremegett a pengém és elmém is kezdett elvadulni. De nem támadtam csupán vártam az első fenyegető mozdulatot. Nem tudom hogy hány kilométerre állnak tőlem az az 5 ninja vagy mi de még mindig nem értek ide hozzám. Mint ha megálltak volna vagy nem is tudom. Nem nagyon akartam harcolni hiszen tisztába voltam hogy ha esetleg ezeket a fickokat le is győzőm egy kapitánnyal még nem vehetem fel a harcot de legalább meglátom erőnk közti külömbséget amit jócskán megér egy harcot.
De azért próbáltam józanságot hozni a kapitányra is meg szólítodtam. -Kapitány elmondtam már magának mi történt itt. Shinigaminak jelentkeztem hogy legjobbak közt is a legjobb lehessek és maga ahelyett hogy hinne nekem és támogatna ebben idejön halállal fenyeget és engem vádol. De még is mivel ?! Szóval ezt jelenti a Shinigami lét hogy mindig mást gyanúsítunk. Hogy álarcot hordok még nem jelenti azt hogy nem lehet bízni bennem. Nem azért jelentkeztem Shinigaminak hogy engem vádolgassanak olyan dolgokért amihez nincs közöm.
Csak állt és figyelt engem fogalmam se volt mi járhat ennek a makacs nőnek a beton fejében de reménykedtem megértette amit mondok és valamivel tisztábban fog látni. Én már elmondtam neki mindent amit akartam hogy mi lesz az már csak rajta fog múlni. Ha harc kell harcolok nem futamodok meg. És miért kell bilincsbe verve vinni ez oly megalázó lenne számomra ink a halál mint hogy bilincsbe verve rángassanak mint egy kivert kutyát.
Elégvolt a megaláztatásból és hogy szemet hunyok mindennek.
Akkor ott az első harcomnál megfogadtam nem vernek többet rám bilincset legalább is amíg képes vagyok harcolni harcolok ellene.
Szóval várom hogy mi lesz ennek a viharnak a vége.

//küldetés - A sors fintora, avagy miért ver mindig az élet//

A vihar dúlt, de még így is láttad, ahogy a kapitány elmosolyodik.
- Nem hittem volna, hogy egy egyszerű shinigami, aki még csak nem is tiszt így beszéljen egy kapitánnyal. No de jól van rendben. Elmondom az okokat mi miért történik. Parancsot kaptam, hogy fogjam el élve vagy hallva a Anabell Sofia névre hallgató shinigamit, aki 2 évvel ezelőtt dezertált, miután megtámadta, és megölte társait, és minap érzékeltük a városban a jelenlétét. A főkapitány azt a parancsot adta ki, hogy minden, ami a lányhoz köthető semmisítsük meg, vagy fogjuk el lányt is beleértve. Mivel azt állítod, hogy rád támadt kerülhetett rád a lélekenergiájából, viszont akkor miért nincsen rajtad sérülés? Mivel előreláthatóan nincsen bizonyítékod az állításodról 2 dolgot tehetünk. Vagy a saját lábadon jössz velünk a kihallgató terembe, hogy megerősítsük, vagy megcáfoljuk az állításod, vagy kórházi ágyon, esetleg hullazsákba viszünk be.
Egyszer csak az egyik kapitány melletti shinigami előrelépett, és valamit odasúgott a fülébe. A kapitány és a shinigami kis ideig még mondtak egymásnak valamit, amit a szél miatt sajnos nem hallhattál. Eközben a láncos shinigamik még mindig a parancsra várva készültek a rohamra. Kis idő után végül a kapitány megfordul, és komoran szólt hozzád.
- Deuko Akomi. Kis elgondolás után egy újabb választási lehetőséged kaphatsz. Kapsz 3 napot. 3 napod van rá, hogy előkerítsed élve, vagy hullazsákba Anabell Sofiat és elhozza a 2. osztag területére. - kis szünetet tartott, hogy megfontolhasd a kérdését - Azonban 2 emberem kísérni fog, hogy biztosítva legyen, hogy nem fogsz elszökni. Ha ez a variáció sem tetszik kénytelenek leszünk elfogni. Válassz. 2 perced van, hogy dönts.

Feladat: reagálni, válaszolni

Határidő: 5 nap
Szókövetelmény: 250 szó

Álltam és vártam hogy mi is fog történni és mikor Kapitányra néztem meglepődtem. Mint ha mosolyt csalt volna valami arcára aminek kicsit örültem talán elért hozzá amit mondtam neki. Majd hósszú mondókába kezdett. "- Nem hittem volna, hogy egy egyszerű shinigami, aki még csak nem is tiszt így beszéljen egy kapitánnyal. No de jól van rendben. Elmondom az okokat mi miért történik. Parancsot kaptam, hogy fogjam el élve vagy hallva a Anabell Sofia névre hallgató shinigamit, aki 2 évvel ezelőtt dezertált, miután megtámadta, és megölte társait, és minap érzékeltük a városban a jelenlétét. A főkapitány azt a parancsot adta ki, hogy minden, ami a lányhoz köthető semmisítsük meg, vagy fogjuk el lányt is beleértve. Mivel azt állítod, hogy rád támadt kerülhetett rád a lélekenergiájából, viszont akkor miért nincsen rajtad sérülés? Mivel előreláthatóan nincsen bizonyítékod az állításodról 2 dolgot tehetünk. Vagy a saját lábadon jössz velünk a kihallgató terembe, hogy megerősítsük, vagy megcáfoljuk az állításod, vagy kórházi ágyon, esetleg hullazsákba viszünk be."
Valamivel értelmesebb és mondhatni kedvesebben hangon beszélt és talán kicsit megértőbben is de válaszoltam neki ahogy tudtam. -Igen, rám támadott de azér nem vagyok annyira tapasztalatlan hogy ne tudnám kivédeni habár kivédtem a támadást a tamadás elég erős volt és neki is estem a falnak.
De semmi komoly bajon nem lett. Majd egy feketeruhás emberke odalép a kisasszonyhoz és valamiről elkezdenek beszélgetni sajna nem értettem miről beszélnak mert elég nagy volt a szél. Az elöttem álló harcosok mozdulatlanok és feltehetőleg a parancsra vártak amit reméltem nem kapnak meg. Majd a kapitány felémfordult és komoran megszólalt. "-Deuko Akomi. Kis elgondolás után egy újabb választási lehetőséged kaphatsz. Kapsz 3 napot. 3 napod van rá, hogy előkerítsed élve, vagy hullazsákba Anabell Sofiat és elhozza a 2. osztag területére. kis szünetet tartott, hogy megfontolhasd a kérdését - Azonban 2 emberem kísérni fog, hogy biztosítva legyen, hogy nem fogsz elszökni. Ha ez a variáció sem tetszik kénytelenek leszünk elfogni. Válassz. 2 perced van, hogy dönts."
Hát ezen nagyot nevettem ami talán nem is tetszett neki de hát ez van. És válaszoltam is.- Nem kell nekem erre 2 perc így is sokat vesztegeltem itt az időm már rég utána akartam menni mikor maguk feltartóztattak. Levadászom azt a barmot és ha kell puszta kezemmel tépem darabokra. Azonban 1. Nem szokásom menekülni. 2. Szerintem csak koloncok lennének az emberei de ha maga így szeretné hát legyen. Elválalom és 3 dik napon élve vagy halva szálítom magának. Ezután egymást néztük s vértam a következő lépését ennek a harcias kapitánynak.

Küldetés: Nem minden az, aminek elsőre látszik 2

Résztvevő: Deuko Akomi

Az ismeretlennek nagyon tetszett, hogy van merszed kiállni ellene. Azonnal shikaira vált.
-Mard meg, Ezüst Vipera!
A csuklyás kardjából kettő lesz, és egy nyálkás, sárga anyag borítja a pengéket: méreg. Egy olyan méreg, amire talán nincs is orvosság. Ha megvág, nem sokáig maradsz életben. Nagyon kell vigyáznod vele.
Alig van időd felmérni az ellenfeled, mert shunpoval orvul mögéd kerül, és le akar csapni rád, akár sas a zsákmányára. Azt hiszi lassabb vagy nála.
A pengéitek összecsattannak. Hangjuk visszhangzik az épületek között.
-Azt hiszed, hogy legyőzhetsz engem? - kérdezi. - Bár figyelemre méltó a lélekenergiád és a technikád, csak egy egyszerű, rang nélküli shinigami vagy. Sosem érhetsz fel hozzám.
A férfi jól képzett harcos, aki talán még élvezi is a veled vívott párbajt.
Az egyik pillanatban előtted van, de a másikban már fölülről támad rád, majd eltűnik ismét, hogy a meglepetés erejével, oldalról támadhasson. Egyértelműen a páncélodon lévő gyenge pontokat célozza meg, s próbál összezavarni az értelmetlennek tűnő helyváltoztatásaival.
A harcotok zaja azonban messzire elhallatszik, s bámészkodókat csal az utcára. Amint a Narue család rezidenciájának ablakaiban is világosság gyúl az ismeretlen ledermed, majd az egyik alacsony tetőre ugrik. Kicsit, mintha másabb lenne a mozgása.
-Sayonara, shinigami! - kiáltja oda neked, majd belevész az éjszakába.
A fáklyatartókban fellobbanó tüzek fénye, táncot lejt az utca kövein vöröslő vércseppeken.

Feladat: Írd le a harcot a saját szemszögedből, illetve mit gondolsz a férfiról. A szavai, a viselkedése alapján milyen ember? Mihez kezdesz, miután a rejtélyes alak köddé válik?

Határidő: 4 nap
Szókövetelmény: 300 szó

Nem minden az, aminek elsőre látszik 2

Az ismeretlen alaknak tetszhetett hogy kiállok ellene mert egyből Shikai szintre váltott."-Mard meg, Ezüst Vipera!" Ami szerény személyes szerint elég korai volt még de hát talán csak gyorsan leakarta tudni a dolgot. Ami kicsit lenéző volt velem szemben hisz nem nagyon tudhatta hogy mire vagyok képes. Csuklyás fazon fegyveréből kettő lesz és valami sárgás trutyi van a fegyvereken.
Majd oda kiáltok neki. -Héé te! Látom nem vesztegeted az időd ennyire sürgetni akarod a halálom? Jah és tudom hogy a fegyvereden lévő takony méreg más nem hiszem hogy lehet ha csak te nem tüsszentettél rá.Jegyeztem meg gúnyosan a taknyos fegyver tulajdonosának. Nagyon felhúzta magát egyből nekem is rontott. Igazábol nemértettem miért ugrál jobbra balra shunpoval minden lépését látom neki tisztán. -Na de kicsit megkell tréfálnom hogy vegyen kicsit komolyabban mert a végén még könnyedén gyözök és oda a buli. Ezt mondogadtam magamban közben drága fegyvereimre tettem mancsom és mielött lecsapott volna a másod perc döredéke alatt kivédtem a támadását. Hárítás után odacsaptam én is neki de hátrállt el tőlem és ismét pofázni kezdett. "-Azt hiszed, hogy legyőzhetsz engem?" Kérdezte nagyképűen és folytatta."- Bár figyelemre méltó a lélekenergiád és a technikád, csak egy egyszerű, rang nélküli shinigami vagy. Sosem érhetsz fel hozzám" Vártam egy kicsit hisz talán még van más is amit mondani szeretne de úgy tünt hogy nem szóval reagáltam az előző szavaira. -Érdekes egy csavargó vagy barátom. Köszönöm a dicséreteket de igazábol nem tudom miről beszélsz. Nem emlékszem hogy mutattam is volna bár mit erőmből vagy képességeimből. Alap szinten vagyok nem váltottam Shikai szintre ahogy te. Szeretem kiélvezni a harcot ezér nincs értelme egyből belevágni. És ami a lélekenergiám s a rangom illeti. A LE-m csak egy töredékét érzed de nyugi nem állok kapitányi szinten de igazából nem is kell még Hadnagyi szint se. És rang ide vagy oda a harc az harc.
Ez az alak nagyon jolkébzett harcos volt és most már tuti hogy Ő is élvezte a  harcot noha még nem igazán mutattam semmit . Shikait egyenlőre nem aktiváltam csupán alap közelharci képpességeim használtam amin még van mit csiszolni. Minden felől jöttek a támadások de mondhati csak térképezte a testem és a páncélom biztos voltam benne hogy a gyenge pontom keresi de keresheti még magam se tudom miaz . Ha rájön remelem velem is közli majd mert kiváncsi vagyok. De eléggé untam ezeket a szerencsétlen térképezest és mikor ismét támadott megragadtam a kezét és közöltem vele.
-Értelmetlen keresned a páncélomon a gyengepontot nem védelmemre szolgál. Csupán arcom takarására való és ezér van testemen is páncél nem pedig a sérülések ellen. És nehezebben is mozgok benne. Minden támadásod látom kérlek mutass valami mást.
A harcunk zaja azonban messzire elhallatszik, s bámészkodókat csal az utcára. Amint a Narue család rezidenciájának ablakaiban is világosság gyúl az ismeretlen ledermed, majd az egyik alacsony tetőre ugrik. Kicsit, mintha másabb lenne a mozgása."-Sayonara, shinigami!"  kiáltja oda neked, majd belevész az éjszakába.
A fáklyatartókban fellobbanó tüzek fénye, táncot lejt az utca kövein vöröslő vércseppeken. Sajnáltam hogy elment jól szórakoztam de kevés solt sajnos de furcsa szerzet volt ezek mellet még erős és tisztességes harcosnak tünt még ha morci is volt néha.
-Hát küldetésen vagyok és elment szóval most nem mehetek utána hisz lekell tudnom a küldetést. Mondtam normál hangon és reménykedtem hogy még e küldetés folytán ismét találkozunk és harcolhatunk végre normálisan.

//küldetés - A sors fintora, avagy miért ver mindig az élet//

Résztvevők: Deuko Akomi
(6. kör)

Miután nagy nehezen megszabadultál a 2. osztagosoktól Soifon engedélyével, hatalmas fáradság sújtott elmédre, így kénytelen vagy hazamenni. A lakhelyedig elkísértek a hozzád kirendelt 2 shinigami, és mikor belépnél az ajtón ők is menni akartak. Nagy valószínűség szerint nem hagyhattak magadra. Ha ez neked nem tetszik egy rövid vita után végül megállapodtatok abban, hogy nem jönnek be, ám mikor beérsz észreveheted, hogy az ablakod környékén egy kis mozgás van, ami elég volt ahhoz, hogy rájöjj a házad kijáratait őrzik. ha sikerült elaludnod másnap reggel 7-re sikerült kiugranod az ágyból, majd házad előtt már vártak rád. Már csak 1 dolog a kérdés. Hova tovább?

Feladat: írd le hol szeretnéd kezdeni a nyomozást

Határidő: 5 nap
Szókövetelmény: 200 szó

Fontos közlemény: a következő körtől az idő múlása posthoz lesz kötve, így 1 nap 3 post erejéig tart. Vagyis 9 köröd van rá, hogy rátalálj az illetőre.

//küldetés - A sors fintora, avagy miért ver mindig az élet//

Szerencsere a vihar elmúlt legalabbis Kapitány és köztem lévő vihar elmúlt. A termeszet adta vihar pedig még mindig tombolt és szépen elfedi a maradék nyomot is amit a támado keresésében segített volna. Szabad utat kaptam de két szerencsétlen kolonc került a nyakamra aminek nagyon nem tudtam örülni. -Még is kik ezek bébiszitterek?! Morgolodtam magamba majd elindultam hazafele. Elég lelombozó napom van és még Kapitány is lefárasztott a buta vádaskodásával ami felesleges volt. Szép lassan botorkáltam haza a két izé meg jöttek utánam. Nagyon járt az eszem a dolgokon de kimerült voltam és zavaros volt minden. Nem nagyon tudtam gondolkozni és figyelni a dolgokra. Tuti hogy valami elkerülte a figyelmem a dolgokkal kapcsolatban. Miközben sétáltunk egy csinos kis étteremre lettem figyelmes. Elindultam befele majd a küszöbnél megálltam és megfordultam. Két testöröm is megállt velem szemben majd az egyikk biccentett mint ha kérdezné. (-Mi van?) Majd szóltam a biccentésre. - Én most ide bemegyek enni ha akartok jöttök ha akartok nem. Én füzetek ti is megéheztek néha néha. Na akkor meg gyertek.
Csodálatos modon jöttek is gondoltam hogy nincsenek rendesen megetetve. Leültünk és rendesen megtömtük magunkat abban reménykedtem így talán valamivel kedvesebbek lesznek és nem fognak ugrálni nekem. Eszegetés végeztével elindultunk hozzám mert ezek levakarhatatlanok voltak. Haza is értem és elindultam be a házba de nagy meglepődésemre a két fazon is jönni akart. Majd mondtam: No no no hapsikáim ez az én kecom! WC-re is velem akartok jönni vazze? Vagy esetleg velem is tusoltok vagy még is hogy gondoltátok ti? Kajáltatok tele poci szoval huzzatok haza vagy itt maradtok ahogy nektek jo . Viszlát!
Bementem körülnéztem és észrevettem hogy az ablaknál van valaki. Igazából magasról khm gondoltam hogy körbe fognak ugrálni. Letusoltam és még morcsoltam 1-2 falatot csak hogy biztosra mennyek. Mikor mindennel végeztem ledöltem és elég hamar el is bóbiskoltam. Masnap reggel korán 7 körül már fel is keltem. Elvégeztem a reggeli teendőket és elindultam ki.
Nem lepődtem meg hogy már vártak rám. Gondolkoztam picit és megszólaltam. - Na akkor indulás a találkaponthoz.

//küldetés - A sors fintora, avagy miért ver mindig az élet//

Résztvevők: Deuko Akomi
(7. kör)

A 2 hozzád beosztott shinigami összenéz, majd vissza rád. Úgy tűnt nincsenek beszélős kedvükben. Azonban elálltak az utadból, így elindulhattál, ám ők vezettek. Kis időn belül ismételten a tegnapi tere-fere helyén találod magad. A 2. osztagosok erre gondoltak a találkapont alatt, így ha nem erre gondoltál bizonyára nem voltál valami jó körülíró. Azonban több részletre is felfigyelsz, akár szándékosan, akár véletlenül. Ott ahol a lány elmondta a szavakat nemcsak hogy karcolások vannak, de a falban több fehér valami is be volt ágyazódva. Amint megvizsgálod őket feltűnhet, hogy egyszerű tollaknak tűnnek, ám ahogy megcsúszott és kiesett kezedből, a pihe szép hosszú foltban lemetszette a szőrt a lábadról, és kis híján az egyik lábad ujjának is búcsút vehettél. Mielőtt jobban megtanulmányozhattad volna a dolgokat szemed sarkából egy árnyat pillantasz meg az egyik befordulóban. Ha utánaveted magad egy rémült kisfiút pillantasz meg, aki ugyanolyan tunikában van, mint minden egyes shinigami.
- Nem tudok semmit uram! Esküszöm! Csak olyan gyönyörűek azok a tollak, ismét látni akartam őket. - mondja rémült, tágra nyitott szemekkel.

Feladat: döntsél mi lesz
Határidő: 5 nap
Szókövetelmény: 250 szó

Fontos közlemény: már csak 8 köröd van a lány megtalálására

//küldetés - A sors fintora, avagy miért ver mindig az élet//

Hozzám beosztott 2 fekete ruhás fazon összenézett majd ezután rám néztek.Habár vártam hogy majd mondanak is valamit nem szólaltak meg csupán félre álltak és engedtek utam. Természetesen nem hagytak felügyelet nélkül úgy éreztem magam mint egy kisgyerek akire vigyázni kell. De nem akadékoskodtam hisz ők is elviselhetőek voltak most.Nem akartam éhesen megint munkába állni szóval megint beültünk a srácokkal enni. -Kis éhenkorászok. Mondtam magamban miközben falatoztunk.
Mikor fullon voltunk elindultunk oda ahol elsőként találkoztam a rámtámadó nővel. Mikor oda értünk ismét megnéztam a falat ahol a lány állt. És jóval több nyomra bukkantam mint első ránézésre.
A karcolásokba fehér valamik vannak beágyazódva és megvizsgálás után egyszerü tollaknak tüntek. Ki is vettem de megcsuszott a kezemben és ki is esett belőle és nem tetszésemre labambol is ki metszett egy darabot. Szerenszere csak a bőrt de pár mm-el felém eset volna bucsut mondhattam volna lábam ujjától. Nem igazán okozott fájdalmat de máskor cipőmre is teszek egy kis páncélréteget. Vizsgálgatni akartam még egy kicsit ezt a penge éles tollat de szemem sarkából egy árnyat lattam átsuhanni az egyik kis szomszádos kereszteződésbe. Nem gondolkoztam ösztönösen utána indultam és pár pillanat múlva már a torkát szorítottam. - Hová hová ilyen sietősen. Mit keresel te itt ?! Mordultam rá mérges hangon.
Jobban megnézve egy kis vézna srác volt shinigami tunikában.
Nyakát elengedtem talán szorosan fogtam meg mert nem tudott megszólalni de miután elengedtem megszólalt. -Nem tudok semmit uram! Esküszöm! Csak olyan gyönyörűek azok a tollak, ismét látni akartam őket. mondja rémült, tágra nyitott szemekkel. Ezen nagyon megvoltam lepődve és elég érdekes volt ez a srác valami nem volt vele rendben. Retettem a vállára a kezem másik kezem pedig a fegyveremre tettem majd szoltam. - Nagyon érdekes. Nem kérdeztem semmi mást csupán 2 goldot te pedig egyből azzal kezded hogy "Nem tudok semmit uram! Esküszöm! De kedves leszek és ajánlok 2 lehetőséget.
1. Vagy elmondod amit tudni akarok mert látom rajtad hogy hazudni próbálsz. Amit nem szeretek.2. És ez roszabb. Elküldelek az egyik Ambuharcossal a 2 osztag kapitányához hogy itt lödörögtél egydül.És hidd el nem olyan kegyes mint én.
Szerencsétlen csak állt reszketve és értetlenül nézve de úgyéreztem hogy tud valamit hisz egyből úgy reagállt mint ha tudna valamit. Ugy vettem észre nem akar beszélni velem.
-Vidd a kapitányodhoz és mond meg benne lehet a keze.
Mondtam a mellettem állo fickonak majd oda adtam neki a fiatal shinigamit. Majd mikor shinigami gyerek nem figyelt fejemmel bolintottam a feketeruhásnak és megállt mint ha gondolkozna.
Reméltük hogy rájön hogy arra várunk hogy énekelgessen nekünk. Mert ha nem rosszabul jár a 2 osztag kapitányával.
Egyenkőre vártunk hátha megszólal végre az a taknyos.

//küldetés - A sors fintora, avagy miért ver mindig az élet//

Résztvevők: Deuko Akomi[/b]
(8. kör)

- Hagyjanak békén! - fészkelődik már bőgve a kis shinigami - Megígértem neki, hogy nem hagyom cserben... még egyszer nem! A múltkori bukott küldetése után alig tudtam vele beszélni... A 12. osztagosok mindegyike kiközösítette, most meg már a boncasztalra kívánják. Elég baja van a 2. osztaggal is... - ekkor esett le neki, hogy voltaképp elszólta magát.
Eddig vörös arca falfehérré vált. A 2. osztagos, aki eddig némán tartotta szökéstől tartva még jobban megmarkolta a kölyköt, azonban olyan váratlan dolog történt, amire semelyikőtök nem számíthatott. A kis kölyök, aki eddig gyámoltalannak tűnt a Zanpakutojáért nyúlt, ám ahelyett, hogy kihúzta volna így kiáltott.
- Folly szét Szenteltvíz!
Egyetlen pislogás után a kölyök teste megolvadt, majd folyóssá vált. A fehéren világító tócsaként placcsant a talajon, majd elképesztő sebességgel tovaúszott. Hiába követnétek, ugyanis hamar alább folyt az egyik kanálisba így elvesztettétek az útját. Azonban a fiúcska adott egy támaszpontot, amelyen elindulhatsz, azonban társaid véleményére egyáltalán nem számíthatsz, ugyanis nem sok mindent szóltak neked ez idő alatt sem.

Feladat: döntsél mi lesz

Határidő: 5 nap
Szókövetelmény: 250 szó

Fontos közlemény: már csak 7 köröd van a lány megtalálására[/color]

Megjegyzés: kérlek ne irányítsd az NJK-kat, ugyanis az az én feladatom te csak Akomival írd le, hogy mit csinálsz. Köszönöm ^^

Kis shinigami egyszer csak felkiált.- Hagyjanak békén! De ennyivel nem hagyta abba a szövegelést is pörgésnek indult nyelve. - Megígértem neki, hogy nem hagyom cserben... még egyszer nem! A múltkori bukott küldetése után alig tudtam vele beszélni... A 12. osztagosok mindegyike kiközösítette, most meg már a boncasztalra kívánják. Elég baja van a 2. osztaggal is. Ezután döbbenten esett le neki hogy akaratán kívül ugyan de információt adikk ki. A gyanum beigazolódott még sem olyan ártatlan mint ahogy korábban mondta. Lassal kényelmesen elindultam felé és mondtam neki. - Nocsak nocsak szóval nem azt említetted hogy nem tudsz semmit. Most akkor még is és örülnék ha folytatnád. Az ambuharcos aki fogta a srácot erősebben rámarkolt mert attol tartott hogy szökni próbál a kis shinigami akiről hamar kiderült hogy hazudott nekünk és jóval többet tud mint azt mondta. A kis síros shinigami gyerek aki vedtelennek tünt Zanpakutojáért nyúlt de érdekes módon nem kihúzta azt hanem felkiáltott. - Folly szét Szenteltvíz!
Egyetlen pislogás után a kölyök teste megolvadt, majd folyóssá vált. Én csak lestem és teljesen megvoltam hirtelen zavarodva hogy még is mi a bánat történik ezzel a sráccal. És egyik pillanatról a másik fehéren világító tócsakánt placcsant a földre.
Elég gusztustalan látvány volt mint ha nem ember lenne hanem valami nyakas trutyis lény. És miután placcsant a placcon sebesen elcsordogált ami nem volt minden napi látvány.
Én szerettem volna követni de annyira meglepődtem a dolgon hogy mire észbe kaptam teljesen elveszett a szemünk elől.
Fortyogtam a méregtől hogy a mások nyomunk ami még többet segitett volna csak ugy szó szerint kifolyt a kezünkből.
-Ha legközelebb elkapom ezt a mocskot én magam nyuvasztom meg darabokra tépem. Vagy lefagyasztom és szilánkokra tördelem. Mondtam fenhangon mérges hangon.
De mind ezek ellenére adott pár támaszpontot amin elindulhatunk hogy előrébb juthassunk. Másik két "társam" véleményére nem számithatok semmi hasznukat nem veszem de enni az tudnak. Na többet etetni se fogom öket.
-Hmm, A 12 Osztagot és a 2. Osztagot említette szóval ha oda megyek akkor talán megtudhatok valamit. Gondolkoztam magamban. Össze szedve gondolataim és a tollakat amik az első kézzel foghato bizonyíték elindultam a 12. és 2. Osztaghoz remélve hogy több szerencsém lesz.

//küldetés - A sors fintora, avagy miért ver mindig az élet//

Résztvevők: Deuko Akomi[/b]
(9. kör)

Ahogy a 12. osztagosok megpillantóak elhúzták az orrukat, és inkább egy nagy rakás ganéj iránti érdeklődéssel viselkedtek veled, sőt talán még annyit sem kaptál. Ahogy haladsz feltűnhet, hogy több shinigaminál érzékelők meg ilyesmik találhatóak. Egyik beszélgetésből sikerült is meghallani valamit.
- A rohadt életbe! - káromkodik az egyik - Miért nem tudja az a nyamvadt nőszemély elődugni az orrát.
- Á hagyjad. A 98. kerületben éllt, míg idejutott. Az öccsével kellett bujdosniuk. Biztosan megint ezt teszi. Bujkál a nagy halak elől.
- Gren nálad ami nagy, az maximum a szád. - csipkelődött az egyik nő.
Hatalmas röhögés járta át a társaságot, de rögvest abbahagyták, mert megláttak valakit. Egyenlőre te még nem láthatod meg, de amint a 12. osztagosok 2 sorba megálltak észreveszed a kapitányukat Mayurit. Azonban ő is észrevett téged.
- Mit keres itt egy 11. osztagos? Ez itt a 12. osztag fenségterülete! - szögezte le mérgesen, majd a kardjához nyúlt - Takarodj innen féreg vagy a boncasztalon végzed. - ha megpróbálnál szólalni felemeli ujját, és csöndet ver beléd - Csitt! Nem! Itt most én parancsolok, és azt mondtam fogd be a pofád és takarodj!
Úgy tűnt nem jó pillanatban találtad a kapitányt. Sajnos ha akartál is volna valamit nem mehetsz tovább, és a 2. osztagosoktól nem tudtál meg semmit sem.

Feladat: döntsél mi lesz

Határidő: 5 nap
Szókövetelmény: 250 szó

Fontos közlemény: már csak 6 köröd van a lány megtalálására

Megjegyzés: mostantól a jelentéktelen embereket, akik 1-2 körig szerepelnek vagy még addig sem, a szövegüket nem színezem