Hueco Mundo. Ez a hófehér sivatag volt az ahová Red a legkevésbé szeretett járni, pedig pont, hogy ezt hívhatta volna otthonának. Az érzékei folyamatos veszélyt jeleztek folyton résen kellet lennie annak ellenére, hogy hatalmas területet láthatott be. Pedig maga a fehér sivatagnyugtató hatással volt rá bár ő maga sem tudta miért. Volt mikor csupán másodpercekig bámulta az eget vagy a épp a hatalmas kastélyt ami oly közelinek tűnt mégis fényévekre volt tőle. Mélyen a tudata alatt vágyott rá, hogy ott éljen, esetleg Aizen segítségével ő is Arrancarrá változzon, de az állatias ösztönei ennél egyenlőre erősebbek voltak. A túlélés volt az ami előre vitte és nem más. Az ittléte is most csupán ennek volt köszönhető. Az emberek világa túl veszélyes volt hála néhány kóbor shinigaminak akikkel össze is akaszkodott, épp bőrrel megúszta de a prédája elmenekült, ráadásul most ő volt a vad akire vadásztak a fekete kimonósok. Nem mintha ez a hely nagyobb biztonságot nyújtott volna, épp ellenkezőleg, de itt rábukkanhat pár apró hollowra akiket könnyű szerrel elfogyaszthat. Lassú óvatos léptekkel közlekedett, szemeivel folyamatosan pásztázta a vidéket, orra pedig folyamatosan bele szippantott a levegőbe míg végül szagot fogott. Édes, finom illet csapta meg az orrát, talán túl finom. A kellemes illatfelhő még inkább óvatosságra sarkalta de engedett a csábításnak és követni kezdte azt míg végül egy ember kinézetű arrancart pillantott meg. Néhány másodpercre megtorpant, próbálta felmérni a lény lélekenergiáját majd a földnek lapulva, támadásra készen kezdett el, lassú, nagyon lassú léptekkel megközelíteni a gyermeket. Nem volt benne biztos, hogy miként is reagál majd a közélettére így testtartása sokkal inkább védekezően hatott mint sem támadólag amit talán ő is észre vesz majd. Mikor a távolság több mint a felére csökken Red megáll. Sárga szemeivel az arrancart méregeti, majd körbe pillant nincs e más is aki megérezte az illatokat, majd vár miként reagál emberibben kinéző hollow társa.