Külváros

A város szélső területe. Egy-két ház, egy kis erdő, egy kis rét

>>Deuko Akomi<<


- Régóta itt élet már... Karakurában. Mégis még sosem jártam a Külvárosban. Pedig úgy hallottam szép hely lehet. Sok az erdő és a rét, melyeket a belvárosban keveset vagy talán nem is látni. Csupán néhány parkocska árválkodik ott. Ám itt igazán szép a környezet. Talán többször kellene ide látogatnom. - Hangzott halkan a számból. Hiszen csak magamban beszéltem.
Ahogy siklottam a levegőben a szél kicsit csiklandozta az arcom, mely igen kellemes volt.
A belvárosban manapság sok a Shinigami, így inkább távolabb maradok tőlük. Így is túl sokat beszélek velük, pedig tilos lenne. Shinji-sama nagyon mérges lesz ha megtudja. Ráadásul az edzésemet is hátráltatná ha megtudná, hiszen nem lehetünk a Shinigamik barátai, semilyen kapcsolatunk sem lehet velük...
Egy szép kis fás részhez érve egy fa tövébe ültem le, ahol csupán hallgattam a természetet. Hisze erre másutt olyan kevés a lehetőségem, amikor újra ismerős , mégis idegen Le-ra lettem figyelmes.
- Megint Shinigami? - Ugrottam fel, s kérdeztem önmagamtól. - Mitől van ennyi manapság? - Mormogtam, miközben közeledni éreztem a furcsa Le-át. Mintha nem lenne egészen emberi, olyan furcsa érzés tölt el vele kapcsolatban, ami nem tetszett. Talán ellenséges lesz velem, talán nem. De nem szabad sokáig beszélnem vele, vagyis a legjobb lenne nem is találkozni vele, így le gugoltam, s próbáltam megbújni a fák tövében, talán elsiklik felettem, s nem is figyel rám. A Le-mát még nem tudtam kellően elrejteni, így félő volt, hogy megtalál, de igyekeztem meglapulni a fák alatt.
Természetesen nem félelemből, csupán elég volt manapság a sok Shinigamiból, ráadásul tiltott is volt számomra.

Ez a nap is ugyan úgy indult mint a többi semmivel nem különbözött felkeltem,tusoltam,reggeliztem és felöltöztem.
Mindezek után érdeklődtem Hadnagytól hogy mi is ma a teendőm.
-Nincs semmi különös csupán az emberek világába kellene küldenünk valakit pár hollow felbukkanását jelentették.
Miközben ezeket a szavakat mondta elgondolkoztam hogy akár én is lehetnék az aki elmegy hisz csak egyszer voltam átfutóban abban a világban és kicsit körbe is nézhetnék. Majd hirtelen félhangon felkiáltottam. - Én szeretnék menni ha lehetne róla szó.
Hadnagyom igen csak gondolkozott de apró mosolyt láttam arcán szóval tuti hogy mehetek én. Majd igy szolt. - Hát nem tudom mi legyen.  Húzta az agyam ezekkel a szavakkal majd gyorsan rávágtam. - Nem fog csalódni se maga se a Kapitány se az osztagom mindent megteszek adhatna egy esélyt.
És végül  sikerült megkapnom ezt a kis nyaralásra alkalmas küldit. - Elseprem azt a pár hollowot és kezdödhet a kirándulás. Mondtam magamban. Ezután elköszöntem és el is indultam.
Viszonylag elég hamar áttértem az emberek világába Karakurában ahol rengeteg ember és lélek él. Hollowokat keresve a megadott koordináták szerint kerestem de sehol nem találtam őket. Ezután arra gondoltam magamban. - Körbenézek a városban és ha itt vannak a Hollow-ok akkor tuti hogy találkozok velük és akkor két legyet ütök egy csapásra. Szerencsére az emberek nem láthatnak minket igy nem is nagyon érdekeltek nyugodtan kószáltam közöttük. Város széle fele bandukoltam mikor halványan egy érdekes Le-t érzékeltem. Mivel nem mondhatom Le elrejtő zseninek magam nem is nagyon próbálkoztam. Utam egy kellemes kis parkba vezetett aminek a közepén meg is álltam majd tekintetemmel körbepásztáztam a terepet. A Le-át pár méterrel mögöttem éreztem feltehetőleg egy fán vagy egy bokron bujkál az ismeretlen Le tulajdonosa. Villámlépéssel eltüntem majd mögötte pár lépésnyire termettem majd megszólaltam a nem túl bizalmatkeltő mély hangomon.
-Miért kell bujkálnod előlem és ki vagy te?
Az Le tulajdonosa ruházatából gondolva hölgy volt.
Nem tudom miért de úgy éreztem mint ha nem venne észre hisz nem reagált. Újra felszólítottam és vártam hogy mihez kezd most.

>>Deuko Akomi<<

A Shinigami akaratomon kívül is észrevett, s felém közeledett. Ekkor már nem volt értelme elbújnom, így hát előmásztam a fa rejtekéből, s szembe álltam vele, mire ő beszédbe kezdett.
- Miért kell bujkálnod előlem és ki vagy te? - Mondta, amire kicsit ráncolni kezdtem a homlokomat.
- Nem bújkálok, csupán nem kellene veled találkoznom. - Feleltem, majd felmértem kivel is állok szemben. A lehető legkevésbé tűnt emberinek. Sokkal inkább volt állat. Vagyis farkas. Testét szőr borította, s a feje is egészen állati volt. Így első látásra nagyon érdekes szerzet, nem is tudtam elképzelni hogyan vált Shinigamivá.
- Ha már így összefutottunk... Mi járatban Shinigami? - Kérdeztem, hiszen manapság eléggé sokat láttam, s felkeltette az érdeklődésemet, még akkor is ha ez tiltott. Vagy talán így még jobban akartam tudni.
~ Eddig nem éreztem semmi furcsát a környéken, s én is csupán szétnézni jöttem ide. Akkor neki meg mégis mi dolga itt. - Járt a fejemben, de nehezemre esett rájönni így elsőre pedig nem lennék buta leányzó. A kardom az oldalamon volt, így hamar előkaphattam volna mikor a közelembe ért, de nem akartam ellenségeskedést szítani. Nem éppen ezért jöttem erre ma, csupán pihenni, s szétnézni a város számomra eddig ismeretlen részén is. Erre megint itt termett egy ismeretlen Shinigami. Furcsa ez nekem nagyon.
- Egyébként kit tisztelhetek benned? - Kérdeztem a rejtélyes idegenben, akiről fogalmam sem volt ki vagy mi a fene. Shinigami az addig rendben, de ez a vadállat külső furcsa volt. Nem minden nap látni ilyet, így talán túlzottan is megbámulhattam.

Az ismeretlen hölgy előmászott s szembe is állt velem és ahogy az arcát néztem mint ha nem tetszett volna neki a kérdésem és ráncolni kezdte homlokát. Ezután láttam és ereztem is hogy tekintete végigsöpört a testemen és habár maszk és sisak is fejemen volt ugy éreztem hogy külsőmmel nagyrészt tisztában van. És mint ha meg se hallotta volna kérdésem válasza egy kérdés volt. Ennek nem nagyon örültem kicsit mérges is voltam de próbáltam nyugis maradni hisz nem akarok harcolni nem is azért jöttem. Na jó de azért is de Hollowok esetleg más ellenséges lények ellen de ez a nő elég normálisnak tünik és támadni se támadott meg. Járt a fejemben majd előző kérdésére válaszoltam. -Habár nem válaszoltál kérdésemre ami tiszteletlenség főleg egy másik kérdéssel szegezve hozzám én válaszolok neked. Kirándulok akarom mondani küldetésen vagyok a részleteket nemkötöm az orrodra. És most akkor válaszolhatnál az én kérdésemre is.Kérdésem úgytünk ismételten nem jutottak el hozzá vagy csak én láttam úgy de az biztos hogy nem kaptam választ és még mindig méregetett engem ami már kicsit kezdett idegesíteni hisz nem vagyok kirakat hogy bámulni kell. De azután pislákolt szép szemeivel is ismét kérdéssel válaszolt. "- Egyébként kit tisztelhetek benned?" Na ekkor behorpadt a homlokom és egy világ tört össze bennem de nem mutattam ki termeszetesen mereven és büszkén álltam elötte majd feleltem.
-Deuko Akomi vagyok Shinigami amire gondolom te magad is rájöttél és a 11. Osztaghoz tartozom. Ahogy végignéztél gondolom észrevetted hogy nem épp Shinigami vonásokkal rendelkezem de ez most mellékes. Kérem én is a válaszokat a kérdésemre. Szemben velem álló kisasszony állt és mint ha járt volna az agya a válaszomon vagy valami máson. De azt biztos volt hogy valamin nagyon gondolkozik. Nem tehettem mást vártam és vártam a valaszait amire már kiváncsi voltam.

//Küldetés - Hollow vadászat//

Résztveveők:
Ai Hane
Abakura Ryuu Mivel játékos karakteremről van szó úgy érzem jogosnak, ha nem fog részt venni a továbbiakban, viszont ha Akomi igényli NJK-ként még mozgathatom Ryuu-t
Deuko Akomi
(3.kör)

//Deuko Akomi//
Ahogy beugrasz a kapuban szörnyű nyomás nehezedik rád. A levegőd szépen lassan megfogyatkozik, majd szinte fuldokolsz. Egy ismeretlen erő rángat téged, majd egyik pillanatból a másikon a földön feküdsz elgyengülve. Eisuke a vezetődön is látszik, hogy megviselte az út, de ő már talpon van. A lábra állás neked is nehézkes lehet, azonban sikerült végül. Míg Eisuke jelentette Mayurinak, hogy épségben megérkeztetek, feltűnt hogy az előző kölyök, a Ryuu nevű nincsen melleteket, de ahogy észreveszed a férfi unalmasan közli veled.
- [colro=brown]Abakura Ryuu nem tudott átjönni a kapun, ugyanis az összeomlott. Mayuri úr azt állítja, hogy valamilyen állati DNS okozta ezt, de még vizsgálják. Nos a feladatunk...[/color]
Eisuke nem tudta befejezni a mondandóját, mert hirtelen két hatalmas kéz zárult össze körülötte. A hatalmas szikla tenyerek csattanásába a környezet is megremegett. Eléggé meglephetett téged ez az esemény, de figyelmedet egy hollow üvöltése keltette fel. Ahogy pásztázod a környéket feltűnik neked egy jókora ilyen dög. Könyöktől lefele beleolvadt a betonba, de szépen lassan húzta ki a kezét a földből, amely utána ismételten csontosodott. A hollow vagy 4 méter magas. Vakondszerű maszkja eltakarta arcát, izmos karjai és lábai viszont fedetlenek voltak. Föléd tornyosult állt egy kifejlettnek mondható óriás hollow teljes egészében.

Feladat: reagálj, győzd le a hollowot (támadásaid feltételes módba kerüljenek)

Határidő: 5 nap
Szókövetelmény: 250 szó

//Ai Hane//
Ahogy szólítod a kardodat a hollow sem maradt rest. Felugrik a levegőbe, majd hihetetlen sebességgel elkezd pörögni, miközben golyóvá formálódik. Pár másodpercen belül már csak egy hatalmas gödört pillanthatsz meg. Robaj keletkezik valahonnan a lábad aljából, és a hollow hirtelen felszínre tört szerencsére azonban kitértél előle. A hollow ismét megáll, és megmutatja testét. Amint földet ért gonoszul néz rád, majd feje fölé emeli a farkát. Recsegés, robogás, majd hús szakadásának hangja lesz hallható, és a hollow farka 3 felé szakad szét. mint egy virág úgy néz ki, ám a virágnak nincsenek tüskéi. Ez a lény ugyanis egy nagyjából 2 méteres kőtüskét lőtt ki feléd. A farokvég mikor kiengedte tartalmát üregessé vált, amelynek végében valami sárga valami világított. A hollow azonban összezárta ismételten a farokvéget, és úgy tűnik ott ahol előbb a szakdás volt, most ismét ép és egészséges. Úgy tűnik ez a roham kifárasztotta, mivel nem mozdult egy kis ideig.

Feladat: győzd le a hollowot

Határidő: 5 nap
Szókövetelmény: 250 szó