Város Urcái

A város utcái , ahol sok a bolt és a látványosság. De sűrűn történnek furcsa, megmagyarázhatatlan dolgok.

//Ai Hane//

El se hiszem amit látok. Itt állok az emberek világában, valami Karakura nevű város utcáit járom, korábban még álmodni sem mertem volna ilyet. Olyan furcsa érzés, megmagyarázhatatlanul furcsa. Egész eddigi életemet Seireitei-ben éltem le, fogalmam nem volt a világ többi részéről. Persze nem átszöktem ide, amolyan segítő szerepet kaptam ezen a napon. A városban ki van helyezve egy állandó shinigami őr, aki felügyeli a rendet ezen a környéken, de a mai nap engedélyt és lehetőséget kaptam, hogy betekinthessek az itteni életbe. Őszintén szólva elég unalmasnak tűnik. Egy ideje már leszakadtam felügyelőmtől, mondván, hogy kicsit körbenézek. Egy furcsálló szemöldökráncolás után végülis rábólintott a dologra, de látszott rajta, hogy nem tetszik neki. Ez volt az ami engem a legkevésbé érdekelt, szerettem volna felfedezni ezt a várost, egyedül lófrálni az utcákon hátha találkozok valakivel aki még észre is vesz.. Ugyanis hiába láttam néhány járókelő embert, azok ugye engem, mint egy shinigamit nem vesznek észre, így rém unalmas volt az egész. Sehol egy lidérc, vagy bármi egyéb említésre méltó dolog. Pedig azt hallottam hogy a lidércaktivitás megélénkült itt az utóbbi időkben, de ennek most nyomát sem látom. Az elhagyatott utcákat jártam, számtalan zsákutca és sikátor mellett haladtam el, mígnem az egyik sikátorból furcsa hangokra lettem figyelmes. Ösztönösen megmarkoltam katanám markolatát, majd lassan, óvatosan beljebb merészkedtem a sikátorba. Amint egyre közelebb jutottam a hangforráshoz, meg tudtam állapítani a zajt okozó dolgot. Tisztán lehetett hallani azt a jellegzetes fémes hangot, amit csak egy kard képes kiadni magából. Ha lehet akkor még óvatosabban közeledtem az enyhén jobbra forduló sikátorban, végig a falához simulva. Amint ráláttam a dolgokra mondhatni egy kicsit meglepődtem. Kardhangnak kardhang volt amit hallottam, ám nem küzdelemről volt szó, csak egy szimpla edzésről. Egy korombeli nő volt, hosszú fehér hajjal és talpig hófehér öltözetben, aki néhány összebarkácsolt bábun gyakorolta vívási tudását. Az eddig csupán a kint lévő fényből táplálkozó sötét sikátort a nő körül néhány falra felerősített fáklya világította meg, aminek fényét eddig nem láthattam. Néhány másodpercig néztem a nőt, majd elgondolkodtam.. 'Ez szokatlan, mégis mit akarhat itt? Mit csinál? Nem közönséges ember ebben biztos vagyok. Azonban shinigami sem lehet.' Úgy döntöttem, hogy én lépek elsőnek, még mielőtt észrevenne. Félig kiléptem az árnyékból, el a fal mellől, nagyjából középtájra úgy, hogy arcomat még a sötétség leple alatt tartottam, csupán nyaktól lefele váltam láthatóvá, köszönhetően a nő körülötti fáklyák fényének. Erőteljes hangon megszólítottam a nőt:
- Ki vagy te és mit csinálsz itt? Válaszolj! - kezem a kard hüvelyéhez helyeztem, a keresztvas alá, majd hüvelykujjammal néhány centire feljebbhúztam katanámat, jelezve hogy ha szükséges akár harcolok is.

// Hiraga Natsu//

A mai napon nem volt sok kedvem az edzéshez, kicsit bal lábbal keltem fel, s nem akartam ezt a többieken levezetni, így úgy döntöttem keresek egy magányosabb helyet, ahol saját fejlesztésű újabb technikákat hozhatok létre a többiek szemeitől elzárva. A városban keresgélés közben több erős magaméhoz hasonló Lélekenergiát éreztem, de a társaim, az az a többi Vaizard , azt mondta, hogy próbáljak meg nem figyelni rájuk, s hagyjam őket, ne keressem meg, s ne is próbáljak beszédbe elegyedni velük. Valamint még azt, hogyha közel érnek akkor inkább meneküljek, ami viszont nem tetszett. Én nem akarok menekülni senki elöl, na de erre majd ráérek ha már a közelemben lesz egy.
Így inkább egy olyan helyet próbáltam keresni ahol talán nem találnak meg ezek a különös lelkek. Találtam , azt hiszem meséltek a többiek erről a helyről, ez is a Vaizardok egy régebbi edzőhelye, csupán már nem használjuk, mert azt hiszem azt mondták, hogy valaki aki nem kedvel minket már felfedezte , s baj lehet belőle, de nem mondták ki vagy mi, így nem érdekelt. Volt itt egy bábu, melyet használhatok, s nem is olyan messze egy pár még meggyújtatlan fáklya szerű dolog, mellettük egyetlen szál gyufa, mellyel elég sokat szenvedtem mire sikerült meggyújtani, kicsit vizes volt, így nem égett sokáig, de ahoz elég volt, hogy egy fáklyát meggyújtson, s azzal sikerült a többit is tűzbe borítani, majd felerősítettem őket a falra. Ez kellően bevilágította a helyet, s még nem is volt olyan feltűnő, hogy valaki könnyedén megtaláljon.
Előkaptam a kardom, mely még nem mutatta meg nekem igazi alakját. A Vaizardok, köztük is Shinji-sensei beszélt nekem erről. A kardok alakjáról, formájáról, s hogy mit is kellene kihoznom belőle. Ha jól emlékszem egyenlőre a shikai formára kell pályáznom, ami nem lesz egyszerű, de mindent megpróbálok. Ennek egyik módja a folyamatos edzés, mely erősíti köztünk az egyensúlyt. Ezt végig gondolva máris a bábu felé indultam, s próbáltam minél erősebb , s gyorsabb csapásokat rá mérni.
Aztán nem telt bele sok idő, valami lélek közeledését éreztem, ez pont olyan lélek volt, amire azt mondták a Vaizardok, hogy kerüljem el, csak ez engem nem érdekelt. Sokkal inkább érdekelt , hogy mi ez, így nem mentem sehová, inkább megvártam, míg ideér. Ha jól éreztem szemügyre vett, majd kilépett a sötétből, de arcát még nem mutatta. Egészen emberi külseje volt, de a lelke hasonlított ránk, csupán nem éreztem benne az a mélyen nyugvó gonoszságot.
- Ki vagy te és mit csinálsz itt? Válaszolj! - Szólt felém, amire megálltam, s felé néztem.
- A nevem érdekel vagy a fajtám? Azt pedig, hogy mit csinálok szerintem látod. - Válaszoltam. Lehet nem a legjobb válasz, de ő sem szólt szebben hozzám. - Ha már itt tartunk ugyan ezt kérdezhetem tőled is. Ki vagy és mit csinálsz itt? - Folytattam, majd megszorítottam kardom markolatát ami még mindig a kezemben volt az edzésem miatt, még nem tettem vissza a hüvelyébe.
Válaszát várva kicsit felmértem a külsejét. ~ Velem ellentétben minden ruházata fekete volt, így külsőleg tökéletesen az ellentétem. - Járt a fejemben miközben válaszára vártam.

//Ai Hane//


Furcsamód a nő nem szeppent meg erőteljes fellépésemtől, sőt. Nagyjából ugyanolyan hangnemben válaszolt:
- A nevem érdekel vagy a fajtám? Azt pedig, hogy mit csinálok szerintem látod.  Ha már itt tartunk ugyan ezt kérdezhetem tőled is. Ki vagy és mit csinálsz itt?
'A fajtája!!???'- csodálkoztam el a mondandóján - 'Ez meg mégis mit akar jelenteni?' Kicsit zavarba jöttem, amit remélhetőleg nem látott, hisz arcomat még mindig a sötétbe burkolóztattam.
- Nem én vagyok az aki titokban csapkod valami bábot egy sötét sikátorban.. Én egy shinigami vagyok, azonban benned nem vagyok biztos. - előléptem rejtekhelyemről, arcom így már láthatóvá vált, melyen a magabiztosság tükröződött - Megkérdezem újra: Ki vagy, Mi vagy te?
Ez idő alatt láttam, hogy erősen szorongatja kardja markolatát, ezek szerint ő sem tántorodik el egy esetleges küzdelemtől. Bár feszült volt a helyzet, még sem akartam harcba keveredni egy vad idegennel, egy sötét sikátorban az emberek világában, főleg nem az első ilyen napomon. Mit szólnának hozzá a többiek odahaza Soul Society-ben? Biztos nem kapnék érte kitüntetést... Elképzelni is rossz ha kitudódna, hogy én összetűzésbe keveredtem valakivel. De persze még ez nem történt meg, még csak egy enyhén csípős tapogatózós beszélgetést folytatunk egymás között. Minden csakis a nő reakciójától függ. Időközben megfigyeltem a lélekenrgiáját is, ami természetes nem egy emberé volt, azonban teljesen különbözött egy shinigamiétól. Volt benne valami.. Valami különlegesen furcsa, és az is ahogy rám nézett. Teljességgel ellenségesen kezelt, bár én sem közeledtem felé valami barátságosan, az tény. Ezen kívül látszott rajta, hogy nagyon meglepte az érkezésem, nem számított arra, hogy valaki erre téved, főleg hogy nem egy shinigami. Már ha egyáltalán tudja hogy mi is az. Az biztos, hogy jelen pillanatban nekem fogalmam nem volt, hogy mi is lehet ő, éppen ezért hűvös tekintettel vártam a nő válaszát.

>>Hiraga Natsu<<

A titokzatos férfi elárulta, ő egy shinigami. Azt hiszem mesélt már róluk egyszer Shinji úr, de nem nagyon dereng...
- Shinigami? - Kérdeztem, talán értetlenül. Majd én is válaszoltam - Én egy Vaizard vagyok.- Feleltem miközben kicsit szúrós szemmel néztem rá. ~ Ő sem árulta el mi a neve, így én sem fogom. - Gondoltam magamban. Majd lejjebb eresztettem a fegyverem. Nem akartam harcba keveredni egy olyan emberrel akiről nem tudom milyen erős, vagy ki is ő valójában. Valamint éreztem a belőle áramló Lélekenergiát. Nem volt nagyobb az enyémnél, de kisebb sem, így nem volt nagy félnivalóm tőle.
- Arra is kíváncsi vagy mit csinálok? Eddig nem tűnt fel? Gyakorolok...- Mondtam fennhangon.
Az idegen előlépett az arcát takaró árnyékból, s így más láthattam tekintetét. Hasonló volt az enyémhez, ha nem éppen ugyanolyan. Haja is sötét volt, pont úgy mint ruházata, amolyan igazi sötét angyal, vagy minek nevezzem. ~ Tényleg tökéletesen az ellentétem külsőre. - Motyogtam magamban, miközben vártam , hogy mondjon valami válaszfélét számomra.  
Nem volt sem megértő sem barátságos, bár én sem fogadtam túlzottan kedvesen az előbb ez igaz, de ő zavart meg engem az edzésben , nem pedig fordítva. Valamint amúgy sem keltem valami fényes hangulatban, így elég rosszkor tévedt ide, s megláthatja morcos énemet. Mondjuk igaz, egyébként sem lennék a kedvesség mintaképe ez igaz, de azért talán egy fokkal jobb, na mindegy.
- Mi a neved shinigami? - Érdeklődtem, had tudjam ki zavart meg az edzésemben, ha már előzőleg nem mondta el nekem. lehet most sem fogja, és igazából nem is akartam annyira tudni, de meg akartam ismerni mi az a shinigami, és miért kell tőle félni? A lélekenergiája annyira nem tért el az enyémtől, csupán benne nem volt olyan mélyen fekvő sötétség mint bennem.

//Ai Hane//

Amint elmondtam, hogy shinigami vagyok, a nő láthatóan kicsit furcsán nézett rám. Nem hinném, hogy pontosan tudta, hogy mi is az, bár biztos volt róla valami fogalma. Ezek után jött a válasz az én kérdésemre:
- Én egy Vaizard vagyok. - mondta szúrós tekintettel, amin én hozzá hasonló módon meglepődtem.
- Hogy micsoda??? - motyogtam értetlenül. Olyannyira megzavarodtam, hogy a következő szavaira egyáltalán nem figyeltem. Következő pillanatban már láttam, hogy a kardját lejjebb eresztette, így lassan én is elengedtem fegyverem. 'Ezek szerint nem akarsz harcot, mi?' - mosolyogtam el egy pillanatra, majd ismét a zavartság ült ki az arcomra.
- Mégis mi az a Vaizard? - vontam kérdőre a számomra teljesen ismeretlen eredetű nőt.
Ő csak állt és méregetett engem. Nem tetszett, hogy nem akar válaszolni, sőt. Egy újabb kérdéssel állt elő:
- Mi a neved shinigami?
Kezdett egyre jobban idegesíteni ez a beszélgetés, azonban nem hagyhattam ennyiben a dolgot, tudni akartam a kérdéseimre a választ, így hát válaszoltam neki.
- A nevem Hiraga Natsu, a 6. védelmi osztagnál szolgálok. Benned kit és pontosan mit tisztelhetek? - kanyarítottam vissza a beszélgetést a Vaizard témára, mostanra már lassan megölt a kíváncsiság. Nagyon furcsálltam az egész dolgot. Egy emberi alakban lévő, nem átlagos lélekenrgiával rendelkező ismeretlen eredetű személy áll alig néhány méterre tőlem, kezében egy méretes katana, és titokban edz. Ha nem tudnám, hogy nem shinigami, tuti azt mondanám rá, hogy egy shinigami. Túl sok a hasonlóság.. Éppen ezért nagyon furcsa ez az egész. A harcveszély úgy látszik már elmúlt, a kedélyek csillapodtam, ám még mindig nem tudtuk egymásról, hogy barátként vagy ellenség ként kéne tekintenünk a másikra.

>> Hiraga Natsu <<

A fiú tekintete végig nagyon zavaros volt. Egy pillanatra láttam csupán egy halovány vigyort rajta, de hamar semmivé foszlott. Értetlenkedve nézett rám, s a Vaizardokról kérdezett, vagyis inkább azt akarta tudni mi is vagyok én. Nos, ez az amit el tudok neki mondani. Így hát próbáltam összeszedni a gondolataim és lehetőleg értelmesen elmagyarázni számára mi vagyok. Bár van ami előttem sem tiszta, de a lényeget már tudom.
- Azt tudom, hogy egyszer valami olyasfélék voltunk mint ti. Kezdetben egy szebb helyen éltünk, legalább is ezt mesélte nekem Hiyori mikor csatlakoztam. Nem tudom pontosan mi az a Shinigami, sosem láttam még mást rajtad kívül, de tudom, hogy hasonlítunk. A Lélekenergiánk majdhogy nem megegyezik, s láthatod nekem is van Zanpakutom. Olyasmi vagyok mint te, csupán nálam van egy apró bökkenő. Amikor elveszítem a fejem , nem maradok többé önmagam. Van bennem egy mély, sötét dolog, ami ilyenkor felszínre tör, bennem egy Hollow lakik. - Mondtam, s a szemébe néztem, amiből nehéz volt kiolvasni gondolatmenetét. Pedig nagyon kíváncsi voltam rá. - Amikor ez a hollow előtör az erőm a sokszorosára nő és az arcomon egy maszk jelenik meg. Amennyiben nem tudom megfékezni magam ilyenkor, s ész nélkül török előre a végén egészen hollow leszek, s fenn áll az esélye, hogy felemészt a sötétség. - Magyaráztam a Hiragának. - Ám képesek vagyunk uralni ezt a sötétséget, s így erőre teszünk szert. Ezért is vagyok itt, hogy megtanuljam uralni a hollowomat. - S ezzel be is fejeztem a sztorimat.
- Jah, és a nevem Ai Hane, de elég a Hane. - Mondtam, majd csípőmre tettem a kezem, s a nyakamban lévő keresztel játszadoztam, míg vártam a fiú válaszát. Elég sok lehetett ez így egyszerre, de ő akarta tudni. Úgyhogy bírkózon csak meg a sok infóval, egykoron én is megtettem ezt. Sőt, vannak sokkal sötétebb és mélyebb titkok is a szívemben, így ez azokhoz képest semmiség volt.

//Ai Hane//

Megdöbbenve és feszült figyelemmel hallgattam végig a nő mondandóját. Amint befejezte a beszédét szemem megdermedt, pislogni sem tudtam és az agyam fogaskerekei munkálkodni kezdtek. 'Hollow??? Vagyis félig... Szóval az előttem álló nő félig egy olyan szörnyeteg, amikre mi shinigamik vadászunk??? Ez veszélyes tud lenni. Nem is beszélve arról a tényről, hogy többen vannak. Ez valami elképesztő. Hogy bújhattak meg ennyi ideig mindenki tudta nélkül? Ráadásul azt mondta, hogy valaha olyan shinigamik voltak, mint mi. A kardja sem egy egyszerű katana, mint azt ahogy gondolhattam volna, hanem egy zanpakuto. Egy shinigami és hollow erőivel felerősített és még egy zanpakutot is irányítani tudó faj nagy veszélyt jelenthet mind Soul Society-re, mind pedig az emberek világára. Ha a lelkek világa ellen fordulnának.. vagy ha, ahogy ő fogalmazott "felemésztené őket a sötétség"... El sem merem képzelni milyen erős hollow válna belőlük.' - furcsa, beazonosíthatatlan arckifejezés öltött képet rajtam, mely talán a félelem és megbotránkoztatottság különös találkozása okozhatott. Ezeket remélhetőleg nem tudta felismerni a nő, próbáltam leplezni. De hát mitől is fél az ember, shinigami, vagy bármilyen lény? Az ismeretlentől, attól amit nem ért meg. Éppen ezért döntöttem amellett, hogy minél többet információt ki szedjek a nőből. Hazatérve Soul Society-be pedig ezeket az eddig ismeretlen információkat jelenteném, ami nem kevés dicsőséggel járna. De nem is a dicsőség a fontos, hanem hogy megelőzzem azt a veszélyt, amit a Vaizardok jelentenek.
- Jah, és a nevem Ai Hane, de elég a Hane. - szakította félbe gondolatmenetemet a nő. Pislogtam kettőt, ezzel visszatértem a valóságba, majd észrevettem, hogy Hane nagyon is lazára vette a figurát. Csípőre tett kézzel, a nyakában lévő valamiféle kereszttel kezdett játszadozni, egyáltalán nem tűnt gonosz szándékúnak.'Minél több információt kell kiszednem belőle, de úgy hogy ő ne vegye észre' - fogalmaztam meg magamban a stratégiámat - 'Éppen ezért kicsit nyitni kell felé, be kell férkőznöm a bizalmába' Így is tettem. Vagyis megpróbáltam.
- Szóval ez a Vaizard. Hmmm... Különös. Különös és nagyon érdekes. Ezzel az egy válaszoddal számtalan új kérdést fogalmaztál meg bennem Hane, de úgy illik, hogy én is ejtsek pár szót a "fajtámról", ha már te ilyen kedves voltál. - vettem én is lazábbra és barátságosabbra a figurát, ami nem volt az én asztalom, de azért megpróbáltam - Mint mondtam én egy shinigami vagyok. A shinigamik Soul Society-ben élnek, úgymond egy másik világban. Feladatunk ennek a másik világnak a védelme, és az emberek védelme. Ezért jövünk ide, az emberek világába. A hollowok, mint azt te is tudhatod, az emberek lelkére vadásznak, felfalják azokat. Mi ezt képességeinknek megfelelően megakadályozzuk, elpusztítjuk a hollowokat, és a kóborló emberi lelkeket átküldjük a lelkek világába, hogy békében nyugodhassanak.
'Azt hiszem nem mondtam neki túl sokat. Végülis ezek alap információk, és ha egykor a Vaizardok is shinigami félék voltak, akkor ezt ők is tudhatják. Legalábbis a vezetőjük biztosan' - nyugtattam magam, hogy semmit nem rontottam el eddig - 'Most következik az információszerzés..'
- Nagyon érdekesnek találom a fajtátok történetét. - próbáltam bizalmasan beszélni Hane-hoz - Mégis hogy tudtatok eddig észrevétlenek maradni? Mi a szándékotok, célotok?
Utolsó kérdésemmel talán kicsit messzire mentem, de egyszerűen muszáj volt minél többet megtudnom róluk.

>>Hiraga Natsu<<

Csupán alap információkat közölt velem, melyre hamar rájöttem, s egyről a kettőre nagyon barátságosra vette a figurát, ami furcsa volt. Amikor pedig megszólalt, hirtelen felnéztem egyenesen a szemébe.
- Nagyon érdekesnek találom a fajtátok történetét. Mégis hogy tudtatok eddig észrevétlenek maradni? Mi a szándékotok, célotok? - Kérdezte, s kezdett még furcsábbá válni ez a beszélgetés. Mintha információt akarna nyerni tőlem. ~ Ennyire érdekeljük? Vagy inkább ennyire nagy veszélyt jelentünk rájuk? - Járt az agyam miközben a válaszon is gondolkoztam. Egyenlőre nem vágom a fejéhez, hogy mi ez a nagy érdeklődés, de ha így folytatja kihoz a nyugalmamból, s számon kérem rajta ezt a kíváncsiságot.
- Érdekes? Talán igen... Bár a hollowot én inkább egy féle átoknak hívnám, de ha megtanulod kezelni jól jöhet, csak nehéz. - Mondtam , s egyet előre léptem, nem akartam gyengének vagy törékenynek tűnni, hiszen magamhoz képest nagyon erős voltam.
- Hogyan maradtunk rejtve? Én úgy tudom, hogy előttetek nem vagyunk rejtve. Vagyis van pár fajtád beli aki tud rólunk, bár biztosan nem verik nagydobra , hogy itt vagyunk. Mi pedig nem nagyon akarunk egyenlőre szem előtt lenni. - Fejtettem ki a választ, amire annyira kíváncsi volt, bár szerintem meg is lepődött rajta, hiszen látszott, hogy őt sosem értesítették rólunk.
- Célunk nincsen. - Csuktam be a szemeim. - Vagyis igazából nem akarunk rosszat, csak hollowokat ölünk, vagy a féléket. Úgymond segítünk nektek, csupán titokban. Inkább rejtve maradunk. Mivel nem igazán szeretitek a fajtánkat. - Majd lassan újra kinyitottam szemeim, s újra rá néztem.
A kérdései világossá tették előttem, hogy semmit nem tudott rólunk, így talán én vagyok most előnyben.
- És te? Mi dolgod van itt? És főképpen miért jöttél ide hozzám?

//Ai Hane//

- Érdekes? Talán igen... Bár a hollowot én inkább egy féle átoknak hívnám, de ha megtanulod kezelni jól jöhet, csak nehéz. - kaptam válaszul, majd egy lépést előrelépett Hane, nem is tudom, ilyen fenyegetést éreztem ezzel a mozzanatával kapcsolatban, de folytatta is a mondandóját - Hogyan maradtunk rejtve? Én úgy tudom, hogy előttetek nem vagyunk rejtve. Vagyis van pár fajtád beli aki tud rólunk, bár biztosan nem verik nagydobra , hogy itt vagyunk. Mi pedig nem nagyon akarunk egyenlőre szem előtt lenni.
'Hmm... ez aztán a meglepő válasz. Nem gondoltam volna, hogy valaki is tudhat erről Soul Society-ben. Azonban ha valaki tud róluk, és nem értesítettek minden shinigamit, akkor nyilvánvalóan okkal titkolják.' - valamiért meg sem fordult a fejemben, hogy a nő hazudhat. Egyszerűen ittam minden szavát. Pedig nem vagyok az a fajta típus aki mindent csak úgy elhisz, sőt. Nagyon is elővigyázatos vagyok, de ez a nő... Nem hagyott sok időt a gondolkodásomra, egyből folytatta:
- Célunk nincsen. Vagyis igazából nem akarunk rosszat, csak hollowokat ölünk, vagy a féléket. Úgymond segítünk nektek, csupán titokban. Inkább rejtve maradunk. Mivel nem igazán szeretitek a fajtánkat.
Ahogy a kis beszéde után mélyen a szemembe nézett, egyszerűen tudtam, hogy igazat mond. Talán most először nem a józan eszemre hagyatkozok, nem mérem fel a helyzet mindenféle lehetséges variációját, hanem megmagyarázhatatlan okból kifolyólag, egyszerűen az ösztöneimre hallgatok. Ez pedig azt súgta nekem, hogy nem jelent veszélyt se rám, sem pedig a lelkel világára ez a nő és a fajtája sem. Szemeibe mélyedtem még pár pillanatig majd én is megszólaltam:
- Értem. Szóval láthatatlanul ténykedtek az emberek világában, és segítitek a munkánkat. Ám a mi fajtánk mégsem szereti a tieteket. Nos... Részben megtudom érteni, hogy miért gondolják ezt, és hogy miért titkolják el a összes újonc shinigami előtt a létezéseteket. Ám én nem osztozom a véleményükön. Lehet hogy a bennetek lakozó hollow nem kis veszélyt rejt magában, de több okból is inkább szövetségesként tekintek mostmár rátok, mintsem valami veszélyforrásnak. Azt mondtad valaha olyanok voltatok mint mi, tehát shinigamik. Az átalakulásotok folyamata mondjuk még ködös számomra... - kicsit elgondolkoztam, és még mélyebben a szemébe néztem, megpróbáltam rájönni, hogy ő vajon tud-e erről valamit, azonban nem kérdezősködtem tovább - A másik dolog ami miatt nem ellenségként nézek rád, rátok, hogy közös a célunk. Biztos sok mindenen mehettetek keresztül és a hollowok mészárlása a jó útra térés jele. - teljesen őszintén beszéltem hozzá, mostmár bármilyen hátsószándék nélkül, remélhetőleg ezt ő is látta, akár arckifejezésemből, akár a tekintetemből.
- Mindenestre megnyugodhatsz, nem fogom elárulni senkinek sem a titkotokat, úgy teszek mintha nem is tudnék a létezésetekről. - ezeket a szavakat próbáltam nagyon bizalmasan intézni felé, remélhetőleg elhitte nekem.
Ezek után kisvártatva néhány kérdést intézett felém:
- És te? Mi dolgod van itt? És főképpen miért jöttél ide hozzám?
- Hogy nekem mi dolgom van itt? - kérdeztem vissza, de választ nem vártam, egy kis hatásszünetet tartva megválaszoltam saját kérdésemet - Terepszemlére, járőrözni rendeltek ki ebbe a városba, az emberek világába. Ha felbukkan egy hollow meg kell hogy öljem, ha egy kóborló lelket találok, átküldöm Rukongai-ba, ahol nem kell félniük attól, hogy egy hollow felfalja őket. Végzem a dolgom. - vettem mostmár teljesen lazára a figurát, húztam ki magam, ezzel megmozgatva felső testemet kicsit, majd folytattam: - Éppen az utcákat jártam, amikor furcsa hangokat hallottam ebből a sikátorból. Éppen ezért gyanakodva beljebb sétáltam, és akkor találtalak meg téged. Most viszont kiderült, hogy nincs mitől tartanom, igaz? - a fejemet kezdtem vakargatni, és idióta arckifejezéssel vártam Hane reakcióját.

>>Hiraga Natsu<<

A Shinigami elmondta, hogy járőrözik, amit furcsállottam, hiszen itt vagyok én és felesleges a jelenléte, na de mind1. Majd azzal hozakodott elő van e tőlem tartani valója. Amire megvolt a válaszom.
- Van e mitől tartanod? - Kérdeztem vissza olyan ironikusan. - Tőlem nem kell félni amíg te magad nem teszel olyasmit amivel az utamban vagy. - Jelentettem ki, majd vártam a reakcióját. Talán kicsit nagyképű voltam, de hát ez volt a véleményem. Ő más volt mint én, talán nem volt annyira harcra vágyó...vagy, hogy is mondjam. De az biztos, hogy érdekes fazon volt. Így kíváncsi voltam rá.
- Mégis milyen shinigami vagy? - A rangjára próbáltam utalni, de nem igazán voltam érthető azt hiszem. - Mármint, a rangod...- Folytattam.
Nagyon érdekelt a rangja, hiszen nagyjából velem egy erőszinten lehetett, így kíváncsi voltam, hol lennék a Shinigami ranglétrán.
Valamint, valahogy olyan kis úriasabb népnek nézem, nem átlagosnak, így ez is eléggé szúrta a csőrömet.
- Milyen családból származol? - Tettem fel a kérdést, amit igazából csak magamban gondoltam , s nem akartam kimondani, de valahogy kicsúszott a számon. Valahogy közvetlen lettem vele, ami nagyon furcsa volt. Hiszen nem is ismerem, de így már közelebb merészkedtem hozzá, s elengedtem a kardomat. Lassan sétáltam csak, nem akartam megijeszteni vagy ilyesmi. Amikor már csupán egy lépésre voltam tőle megálltam, hiszen nem akartam megsérteni. Megálltam , s vártam , hogy megszólaljon. Kíváncsi voltam mindenre amit mesélhet, így talán túlzottan is kíváncsian néztem rá. Vagy túlzottan a képébe is bújtam??? Már nem emlékszem jól, de valahogy így volt ... Kíváncsiságom nem ismert határokat akkor, amitől féltem, hogy zavarni fogja.

//Nevess és a Világ veled nevet//

Résztvevők: Natalie Kries
(1. kör)

- Hölgyeim, és Uraim. Azért vagyunk itt, hogy tanúi lehessünk egy nő és egy férfi között létrejövő kapcsolat kialakításának. - mondja megszokott szövegét a papi ruhába öltözött férfi.
Úgy tűnik mindez egy egyszerű esküvő, azonban a résztvevők nem éppen átlagos emberek, ahogy ezt Natlakie Kries tökéletesen tudta. Talán ez lehetett volna a lánynak a legboldogabb napja, hisz ő van fehérbe öltözve, és a férjének jelölt úr is igazán jóképűnek mondható, azonban a kezeit illetve lábait összekötő bilincsek, meg a szájában lévő kötél biztosan megrontotta e csodás esemény hangulatát. Natalie sajnos abba a bűnbe esett, hogy egyetlen rövid pillanatra figyelmetlen volt. A híres neves Yakuza csapott le rá a sötét sikátorok egyikében, de mint kiderült nem akarták megölni, mert a család vezetője mindig is fente fogát a lányra, így ahelyett, hogy lecsapták volna a fejét férjhez adják. Vajon Natalie hogy érzi magát ebben a szent pillanatban? Hamarosan megtudjuk.

Feladat: írd le a "napodat"

Határidő: 5 nap
Szókövetelmény: 250 szó

Megjegyzés: te kérted, hogy adrenalin dús legyen, így rögvest belecsaptam a lecsóba