Hiraga Natsu

Név: Hiraga Natsu
Nem: Férfi
Faj: Shinigami
Kor: 20
Osztag: 6. osztag


Kinézet: Fekete ruházatot visel, tulajdonképpen a hivatalos shinigami egyenruhát, egy-két apró egyedi változtatással. Hosszú fekete haja van, amit nem fog össze semmi fejdísz, szeme színe barna, tipikusan az a félelmetes, gonosz beütésű külső.

Jellem: Mint azt ahogy a külsejéből is elsőre megállapíthatja bárki, nem túl barátságos, és általában nem túl beszédes. Zárkózott, mogorva, nemtörődöm, sokszor sértő módon bánik az emberekkel, amolyan magányos farkas. Legalábbis látszatra. Belül, valahol mélyen egy sokkal barátságosabb, kedvesebb személyiség lakozik, ám ezt az oldalát csak nagyon kevesen ismerhetik meg. Harcokban nagyon megfontolt, minden egyes lehetőséget mérlegel.

Fegyver/Zanpakuto:
Név: Kaminari no kami (Villámló Isten)
Szólítás: Csapj le rájuk, Villámló Isten!
Képesség: Shikai módban a zanpakuto alakja nem változik meg, "csupán" erőteljes áram járja át a penge egészét, amely jól látható. Ez az áram nemcsak közvetlen érintkezéssel képes terjedni, hanem pár méteres távolságban (max. 10 méter, beleadott le-től függően) képes kicsapni a zanpakutóból, amolyan villám formájában. Ezek a kisülések rendelkeznek az elektromos áram minden ismert tulajdonságával.
Kinézet:


Előtörténet

Húsz évvel ezelőtt születtem  Soul Society-ben egy kisebb nemesi családban, a Hiraga családba, mint legifjabb tag, és mint egyetlen gyermek. A nemesi ház birtoka nem volt kimondottan pompás, sem pedig túl nagy, és családunk történetében sem volt egyetlen híres, erős shingami sem, vagy legalábbis nekem ezt mondták. A család történetéről sem tudni sokat, amit pedig mégis megtanítottak velem az a legkevésbé sem volt érdekes. Éppen ezért sosem érdekelt igazán, hogy hogyan is kerültünk ide, miért élünk a városban, az "elit" részlegben, bár tény, hogy a város legsarkában foglaltunk helyet, talán ez is bizonyítja a 'felsőbbrendű alsórendűséget'. Anyám furcsa egy nő volt. Úrihölgy révén a birtokon tartózkodott és nem kellett dolgoznia, de a legérdekesebb az volt ahogy hozzám viszonyult. Nagyon közömbös volt velem szemben, nem láttam benne azt a bizonyos anyai szeretetet.  Apám shinigaminak állt, mint jó pár Hiraga az elmúlt időben, ám egyik családtag sem vitt véghez semmi említeni valót, a shinigamik legalsóbb rétegéig jutottak el, az alantas munkákat végeztették velük. Ennek ellenére - vagy éppen ezért - engem is beírattak a shinigami akadémiára, mikor elértem azt a kort. Gondolom arra várt a család, hogy majd egyszer egy erős shinigami fog lenni valamelyikünkből, így talán nevet is szerezni magunknak. De mit is vártak tőlem? Olyan alak voltam, akit semmi, de semmi nem érdekelt, jártam ugyan az akadémiára, és valamilyen szinten figyeltem is azt amit kellett, de extra energiákat nem fektettem a dologba. Ilyenkor azt várná az ember, hogy én legyek az osztály bénája, hisz sem akaraterőm nem volt, sem nem örököltem senkitől harcászati tehetséget. Ennek ellenére mégis mentek a dolgok az akadémián, úgy ahogy kellettek, sőt! Mondhatom hogy átlagon felüli volt a teljesítményem. Amikor valami párbaj szerűségek voltak az akadémián, edzések, az esetek többségében győztesként jöttem ki a harcokból, éppen ezért életemben először elkezdett érdekelni valami. Jobban odafigyeltem az edzésekre, az órákon, így hamar az élvonalba kerültem, mondhatni osztályelső lettem. Vagyis... holtversenyben, ha mondhatok ilyet. Egy nagyon elismert nemesi család ifjú sarja volt a riválisom, a Kuchiki házból. A keresztnevét senki sem tudta, szerintem még a tanítók sem, ők csak Kuchiki Úrnak szólították, akadémia társai pedig egyszerűen csak a vezeték nevét használták azon ritka esetekben amikor lehetett hozzá szólni. Magának való egy fiú volt, az biztos. Nem mintha én nem az lennék, de legalább nem hordtam annyira magasan az orromat. Állandóan lenézett engem, mondván, hogy én ki vagyok hozzá képest, én csak egy kis névtelen családból származom. Család ide vagy oda, az tény hogy állandóan rivalizáltunk, ha a gyakorló harcoknál egymás ellen lettünk beosztva, az egész osztály körbevett minket és lelkesen figyelt minden apró pillanatot. Az egymás közötti győztes-vesztes harcokat nem számoltam, de nagyjából fele-fele lehetett az állás. Néha megesik hogy a versenyszellem, az egymás közti rivalizálás közelebb hozza az adott feleket, ám erről a mi esetünkben szó sem volt. Ahogy telt az idő, egyre jobban le akartam győzni, már-már szinte gyűlölettel néztem rá, és az egész családjára is. Utóbbit soha sem hangoztattam, mivel a Kuchiki egy elég előkelő név, ki tudja mi lenne a következménye, ha én nyíltan becsmérelném a nevüket. Otthon apámnak néha beszámoltam az akadémián történtekről, aki mindig valami különös arckifejezéssel hallgatta végig a mondandómat. Beszélgetéseim fő témája a Kuchiki gyerek volt, és a kettőn közti viszony. Különösebb reakciókat nem kaptam tőle, egészen addig míg hivatalosan el nem végeztem az akadémiát. Mint a 6. osztag tagjaként, hivatásos shinigamiként, apám elérkezettnek látta az időt arra, hogy komolyan elbeszélgessen velem. Nem értettem, hogy mire ez a nagy felhajtás, azt gondoltam, hogy a leendő shinigami életemmel lesz kapcsolatos a mondanivalója, ám közel sem erről volt szó. A legrosszabb rémálmaimban sem mertem elképzelni egy ilyen beszélgetést.. De ha jobban belegondolok, ez mindent megmagyaráz. Azt hogy anyám miért viselkedik úgy velem, mintha nem is a fia lennék, azt hogy miért vagyok kiemelkedően jó shinigami a Hiragák között, azt hogy hogyan is volt képes felvenni a versenyt egy Kuchikivel. A választ születésem óta titokban tartották, de apám végre elárulta: én is a Kuchiki családból származom. Ezt hallva teljesen ledöbbentem, szóhoz sem tudtam jutni. Eközben apám folytatta a mondandóját. Elmondta, hogy ő talált rám a peremvidéken, nagyjából 1 évesen. Elhozott a Hiraga birtokra és amikor jelenteni akarta az egyik felettesének a dolgot, egy ismeretlen alak megállította és lebeszélte róla apámat. Mint kiderült a fickó egy idősebb Kuchiki volt, aki elmondta, hogy az az árva gyerek, akit talált a peremvidéken egy úgymond félvér Kuchiki. Egy számukra törvénytelen és erkölcstelen frigyből származó csecsemő, akinek apja teljesen ismeretlen. Mindemellett éreztek valami zavart a lélekenrgiájában, éppen ezért nem nevelhették fel saját gyermekükként. Kivetették a peremvidékre, remélve hogy senki sem találja majd meg. Apám azonban megtalálta azt a gyereket, azaz engem, és egyezséget kötött a titokzatos Kuchikivel. Megtarthat engem, és felnevelhet, de mint a saját gyerekét, a titkot pedig meg kell őriznie, sohasem kerülhet ki ez az információ a Hiraga családból. A fickó miután megbizonyosodott arról, hogy apám eleget fog tenni a feltételnek, eltűnt és azóta sem volt semmi nyoma ennek a találkozónak. Most hogy én is megtudtam a számomra szörnyű igazságot, apám a lelkemre kötötte, hogy soha de soha nem árulhatom el ezt senkinek, mert biztos benne, ha ez kiderül, akkor az egész Hiraga család nagy veszélybe kerülne. Miután szóhoz tudtam jutni, közöltem apámmal hogy ez nem fog megtörténni és félrevonultam. Egyedül akartam lenni, tisztázni a gondolataimat. Ha lehet akkor még jobban gyűlölni kezdtem azt a bizonyos családot ahonnan én is származom. Tudtam hogy ez a tehetetlen düh fog végigkísérni egész életem során, ami szomorú és sötét jövőt vetített elém. De ki tudja mit hoz a jövő... Mindennek már jó pár éve. Harcedzett shinigami lettem, még mindig a 6. osztagban szolgálok. Ez idő alatt egy amolyan életcélt is kitűztem magamnak. Olyan shinigami akarok lenni, aki erejét még a hírhedt Kuchiki klán is rettegni fogja, így megmutatva nekik, hogy nem vagyok egy semmirekellő tárgy, amit csak úgy eldobhatnak maguktól.

ELFOGADOM!

Most már csak annyit kell tenned, hogy megcsinálod az ADATLAPODAT!
Valamint kezdés képpen kapsz 100 Lélekenergiát és 125 Ryo-t. Valamint 15 pontot, amit eloszthatsz a karaktereden, a következőkre:
-Élet:
-Védelem:
-Támadás:
-Gyorsaság:

Csak tőled függ mire osztod és mi lesz a karaktered erőssége! Ezt a pont elosztást majd kérlek jelezd az adatlapodon!