Kapitányi iroda

Az osztag kapitányának irodája!

A kapitány jelenleg : Hitsugaya Toshiro

Shunpo gyorsasággal haladok előre. Sereitei legújabb tagjaként vágtam neki az utamnak. Hosszú léptekkel haladok, bár reitsu mennyiségemmel tekintve nagyon lassan haladtam egy ténylegesen is képzett shinigamihoz képest. Shunpo ide vagy oda, egy kis helyismeretre is szükségem van, szerencsére már tüzetesen vizsgálgattam régebben ezt a várost. uticélom a 10. osztag fenségterülete, hogy jelentkezzek kapitányomnál, vagy hadnagyomnál. Szerencsére a kapitányokat is tanulmányoztam, így tudom, hogy kapitányom a legerősebb jégtípusú Zanpakutoval rendelkező Hitsugaya Toshiro, illetve hadnagya a hamu Zanpakkkutot használó Macumoto Rangiku. Hát igen… nagyon jól fogok mutatni majd a kapitányom mellett. Tűztípusú Zanpakutoval a jég típusú mellett. Remélhetőleg emiatt nem fog pikkelni majd rám. Viszont végre sikerült elérnem a célom, és halkan huppantam a kapitányi iroda előtt. Kissé lihegve támaszkodtam a térdemre, de összeszedtem magamat. Felállok, leporolom az egyenruhámat, majd bekopogok. Ha szólnak, hogy jöhetek, benyitok. Pár lépés után megállok, majd megkeresem a kapitányt, majd meghajlok felé.
- Abakura Ryuu. Újoncként kerültem az Ön osztagába. Szolgálatra jelentkezem. – ezután vigyázba húztam magamat, persze az ajtót becsuktam.
A kapitány nézem közben rezzenéstelen arccal. Hallottam, hogy kinézetileg elég fiatal, de nem hittem, hogy ennyire. Jóformán fiatalabbnak tűnne nálam, de tudni illik, hogy a lelkek nem öregednek, így ha változnak is nem sokat… bár van néhány kivétel. Mindazonáltal reméltem, hogy nem felejtettem el semmi. Gondolom most fog következni a 10. osztag eligazítási órája, ami után vagy az eddigi tagokkal fogok találkozni, vagy az is lehet, hogy felmérik az erőmet.
~ Maradj a földön Ryuu! Ne kóboroljon el a fantáziád! –szólt rám Démonláng Sárkány.
~ A végén még le kell kötnünk a padlóhoz… - kuncog Lángorkán.
Démonláng mély hangja, Lángorkán vidám nőhangja rögvest magamhoz térített, így ismét tudtam figyelni.

Ahogy beléptem az ajtó szinte magától becsukódott… Most vagy jól meg lett olajozva a zárak, vagy egyszerűen csak ilyen könnyűek az ajtók. De a lényeg nem az volt. Hitsugaya kapitány nem volt éppen lelkes állapotában, és már azon gondolkodnék, hogy mindig így viselkedik-e mikor megszólalt. Hangjából is ugyanaz az egykedvűség hallatszódott, így vagy nagyon rossz napja volt, vagy az előbbi állításom volt igaz. Kíváncsi lennék amúgy erre a kapitányra, pár üveg szeszes ital után… bár előfordulhat, hogy akkor még nyomottabb lesz. Lángorkán kuncogására ismét sikerült visszarázkódnom a kapitányi irodában, pedig pár képzeletemben a kocsma ablakában kukkantottam be, ahol Byakuya kapitány és Toshiro kapitány iszogatnak. Hitsugaya kapitány utolsó szava után meghajolok.
- Köszönöm nincs kérdésem Hitsugaya Kapitány. Engedélyével távoznék.
Ekkor lépek ki az ajtón és miután csukódott be mögöttem fellélegeztem, mivel csak a felén voltam túl, de legalább utána szabad vagyok.. elméletben. Lassú léptekkel haladok a hadnagyi iroda felé, ahol is hosszasan megállok. Fülelve próbálok hallgatózni, majd ha hallom, hogy van bent valaki, csak azután kopogok. Ismét megvárom a „szabad” szót vagy a társait, és csak azután lépek be, majd ismételten következi kegy gyors bemutatkozás. Persze a meghajlás után.
- Abakura Ryuu. A 10. osztag legújabb tagja. örvendek a szerencsének Rangiku kisasszony. Hitsugaya kapitány szólt, hogy mutatkozzak be a hadnagyasszonyank is.
Ezután ismét felegyenesedek, és ismételten jön az ideges várakozás, hogy vajon mindent jól mondtam-e vagy, hogy a hadnagyasszony szólítást nem veszi-e sértésnek. Azért remélem nem fog letámadni ezért a mondatért, mert nem szeretnék összetűzésbe kerülni egy hadnaggyal-kapitánnyal sem rögvest az 1. napomon. Elég volt 1x is a kórházban ébredni… ja nem 2x mert egyszer Sachiko juttatott oda….