Shizuka vs Ryuu

Már késő este volt Seireiteiben. Csak céltalanul bolyongtam az egyformáknak tűnő utcákon. Hoshoku-sha néha a combomhoz verődött.
Éppen egy szűk utcába fordultam be, amikor elém toppant egy árnyék. Magas volt, és sötét hajú, de többet nem tudtam kivenni a holdtalan éjszaka miatt.
-Te meg mit akarsz tőlem? - kérdeztem cseppet sem udvariasan.
Nem voltam valami jó hangulatban. Jelenleg, ha választanom kellett volna egy barátságos csevegés, és egy harc között, az utóbbit választottam volna.
-Nem illik egy ilyen szép hölgyhöz, egy ilyen nyers modor - felelte.
A hangjában, mintha vidám felhang csendült volna, és mintha ismerős lett volna. Találkoztam már a fickóval?
Hosszasan gondolkoztam, majd végül beugrott a neve: a tizedik osztagos Abakura Ryuu volt az.
-Csak akkor, ha egy jó harcra fáj az illető hölgy foga - mosolyogtam rá, majd előhúztam Hoshoku-shát. - Ha harcolsz velem, talán a kedvem is jobb lesz. Na, mit szólsz hozzá?
A srác is elővette a kardját, bár először vonakodott egy kicsit.
-Rendben van. A választást rád bízom - mondta.
-Mit szólnál csak egy egyszerű összecsapáshoz? - kérdeztem. - Természetesen addig, amíg az egyikünk fel nem adja.
Őszintén reméltem, hogy belemegy a játékba. Imádom a kihívásokat, s ha esetleg nem bírnánk egymással, még akkor is eldönthetjük, hogy shikaira váltunk-e.

Egyenruhámban, hátam mögöt összekulcsolt kezekkel sétáltam nyugodtan az ezernyi utca egyikében. Rendkívülien jó idő volt, ahhoz képest, hogy lassan már éjfél tájt jár az idő. Az ezüstös Hold lágyan süti meg a tájat, amely így bár kissé kísérteties hangulatot teremt, mégis elég hívogatónak tűnik. Hogy miért járok ilyenkor, és miért nem alszok? Egy shinigaminak mindig ezernyi dolga van, amely után jól esne egy kis lazítás, amire sajnos nem igen van idő nappalonként. 2 Zanpakutoum a hátamon nyugodtan szunnyadtak. Úgy tűnt nem fogja őket semmi sem felébreszteni őket álmaiból, azonban a sors fintora most is rám mosolygott. Egy női alak bontakozott ki előttem, aki miután megpillantott rögvest rám förmedt.
- Nem illik egy ilyen szép hölgyhöz, egy ilyen nyers modor. - mondom mosolyogva.
Fukushima Shizuka úgy tűnt kissé fáradt, vagy nyűgös, mivel rögvest harcra invitált. Megcsóválom a fejemet, de még mindig mosolyogva válaszolok vissza.
- Rendben van. A választást rád bízom.
Meghallgattam mit mond, majd bólintok. Egy gyors shunpoval növelem a távolságot, majd megmarkolom Lángorkán markolatát.
- Akkor kezdjük el kisasszony! Nem fogom vissza fogni magam! Hevítsed fel a környéket Lángorkán! -   kiáltom.
Előrántom az éppen átalakult fegyverem, és a láncossarló süvítve száll a lány felé.

//Shizu figyelj arra, hogy nem szabad a másik karakterét irányítanod :Dha a másik játékos helyett írod a szövegét, mozgásait meg ilyesmit, akkor azzal megszeged a szabályokat :Dszóval figyelj erre kérlek majd //