Bleach Online
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.

Bleach Online

Bleach Online Szerepjáték
 
KezdőlapKeresésLegutóbbi képekRegisztrációBelépés

 

 Abakura Ryuu

Go down 
2 posters
SzerzőÜzenet
Abakura Ryuu
Shinigami
Abakura Ryuu


Hozzászólások száma : 16
Join date : 2013. Aug. 23.

Karakter lap
Lélekenergia:
Abakura Ryuu Left_bar_bleue100/100Abakura Ryuu Empty_bar_bleue  (100/100)
Osztag: 10.Osztag

Abakura Ryuu Empty
TémanyitásTárgy: Abakura Ryuu   Abakura Ryuu I_icon_minitimePént. Aug. 23, 2013 1:28 pm

Név: Abakura Ryuu
Nem: Férfi
Faj: shinigami
Kor: 22 év (16 év emberként, 6 lélekként)

Kinézet: Barna haj, barna szem, néha komor arc. Póttestében zöld katonaszerű ruhát hord. Zanpakutoi hátán X alakban vannak.

Jellem: Barátságos, kedves és az a tipikus „Nyugodtan bízd rá a kutyádat” típus, ugyanis rendkívül szereti, ha van valami dolga, és a legtöbbször teljesíti is azt. Hiába shinigami mégse érez gyűlöletet semelyik másik faj ellen sem. Ha teheti akár egy arrancarral is elkezd beszélgetni tök lazán. Bár tiszteli a szabályokat, mégis megszegi őket, ha úgy érzi, hogy ez a helyes. Nem kötődik annyira Soul Societyhez, mint a többi shinigami.

Zanpakutouk:
1. Zanpakuto: Démonláng Sárkány
Szólítás: Égess porrá mindent, Démonláng Sárkány!
Kinézet: Kétélű, tűzvörös pengéjű kard, mely sokkal vaskosabb, mint a katana, és jóval hosszabb pengével is rendelkezik.
Képesség:
Tűztornádó: Szólításkor egy nagyjából 5 méter magasságú tűzből felépülő tornádó keletkezik, amely blokkol minden reitsu áramlást, így egy hatalmas ember lélekenergiáját is elviselheti az, aki a tornádón belül tartózkodik.

2. Zanpakuto: Lángorkán
Szólítás: Hevítsed fel a környéket, Lángorkán!
Kinézet: Egy egyszerű láncos sarló, amelynek mindkét oldalán található penge. Miközben forgatják a pengék visításhoz hasonló hangot hallatnak.
Képesség:
Perzselő Érintés: A két penge begyullad, majd minden, amelyhez hozzáérnek begyullad. A sérülés nem okoz nagyobb kárt, mint egy egyszerű tűz, viszont ha a célpont nem figyel könnyen megjárhatja.

Előtörténet

Halálom előtt
Tokió egyik eldugott részén születtem pontosan 21 évvel ezelőtt. Születésem pillanatától 15 éves koromig nem volt semmilyen nagy esemény, ami említésre méltó lenne. Apám egy egyszerű kovács volt, aki szinte mindenben talált pozitívumot, hiába volt reménytelen a helyzet. Anyám, aki orvosként dolgozott a városban, szinte alig volt otthon a sok dolog miatt, így nagyon örültem annak, ha végre hazaérkezett. Életem egész normális volt, ám egy dolgot nem említettem, ami az, hogy már kicsi korom óta mutatok tehetséget a kardforgatáshoz, és ezt néha ellenségeim is megérzik, mivel Kendoztam egy ideig, és veretlen voltam, míg egy nap ki nem léptem. Egyszer azonban a házunk, romokba dőlt, és szüleim pedig maguktól elvéreztek. Nem sokáig gondolkodhattam rajta, hogy mi folyik itt, mivel engem is megtámadott a valami. rengeteg vér tört ki a mellkasomból, és még jó pár helyen ugyanez történt. Miközben egyre több vért vesztettem, szemem előtt elhomályosult minden, ám még láttam mi folyik itt. Mikor kifeküdtem a földön szinte eszméletlenül először elhomályosodott foltokat láttam, majd kitisztult a kép. Egy maszkos lény harcolt, egy fekete kimonós lánnyal, ám nem tudtam sokáig nézni az esetet. Még annyit kivettem, hogy a lány kettévágja a lényt, ám elfogott az erőm, és kileheltem utolsó lélegzetemet.

Halálom után, szellemként
Mikor kinyitottam szememet a házunk romjait pillantottam meg, ám most mintha valami furcsa lenne, pedig minden olyan, mint volt a furcsa dolog után. Mikor megmozdultam egy kísérteties lánccsörgést hallottam a mellkasom felől. Miután lenéztem majdnem szívrohamot kaptam. Mellkasomból egy lánc lógott ki, ami minden egyes mozdulatomnál csörgött párat. Már majdnem elkezdtem volna kihúzni mellkasomból, amikor is:
- Azt ne bántsd! – parancsolja meg egy nő hang mögülem.
Mikor megfordultam az a lány volt előttem, aki megölte a bestiát.
- Ki vagy te? – mondtam minden köszönet nélkül.
- Az majd ráér a túloldalon megvitatni.
A mondata után felemelte a kardját, és markolatának végét hozzám közelítette. Mielőtt homlokomhoz érinthette volna, megmarkolom kezét, és egy nagy pördülttel kirántom kezéből a kardot, és a lányt pedig elhajítom. Ezt csak kendo-nak köszönhettem.
- Mit akarsz tőlem? – kérdezem a lányt.
Ahelyett, hogy válaszolna felém tartotta ujjait, és ennyit mondott.
- Bakudou #1: Sai! – kiáltja.
Szavai után kezem hátralendült, és olyan volt, mintha összeragadt volna. Ez nem volt jó, és éreztem, hogy minden mozgásom nehézkesen ment.
- A fenébe is! – kiáltom.
Egy kisebb tempóval nekiindultam a lány fele, és egy ugrásos forgással megpróbáltam saját kardjával lenyakazni, ám mikor ismét rápillantottam, már hűlt helye. Hirtelen zajt hallottam magam mögül, és mikor talpra érkeztem nem is tudtam megfordulni, már éreztem, hogy valaki gerincen rúgott, amitől elég messze kerültem alaphelyzetemből, illetve a kardot is elejtettem.
- Ki vagy te? – kérdezem a lánytól.
- A nevem Tanake Sachiko. Én egy halálisten vagyok.
Erre megfordította kardját, és homlokomnak nyomta a markolatvéget., amikor is furcsa fény vett körül, ami után mindent eltelített a fény, és ez volt az utolsó emlékem az emberek világából.

Rukongai-ra érkezés
Mikor kinyitottam szememet egy lepusztult környéken találtam magamat. Alig álltam fel, már valaki mögülem ennyit mondott:
- Friss hús!
És alig fejezte be, már támadott is. Nem okozott problémát reflexből arrébb lépni, és így sikeresen kikerülhettem a támadást. Az ellenfelem egy torzon bors férfi volt, aki iszonyúan koszos volt, és látszott rajta, hogy az őrület kellős közepén van.
- Szerencséd van! Üdvözöllek a 80. Zaraki nevezetű kerületben. – mondta, és ismét támadt.
Kezében egy kés volt, és azt hitte esélyes ellenem, de hát ne álmodozzon. Egy egyszerű mozdulattal arrébb léptem, és kigáncsoltam. Amint elesett, egy jó erős ütést bevittem a gerincébe, amitől elvesztette az eszméletét, de még a gerince nem sérült. No de nem maradhattam itt, mivel nem akartam kockáztatni, hogy megint bajba kerüljek.

10 évvel a Rukongai-ra érkezésem után
Az elmúlt 1 évtized során, már teljesen megszoktam az itteni veszélyeket illetve, hogy szinte mindenki meg akarja ölni a másikat. Sokan próbáltak, már legyőzni, ám eddig ez még senkinek sem sikerült. Ma is éppen azon voltam, hogy sikerüljön megúsznom a legtöbb harcot, ám ez sajnos nem jött össze. Mikor éppen, már kezdtem megnyugodni egy ismerős hangot hallottam meg a hátam mögül.
- Óóó, hát megint találkozunk. – mondja valaki kuncogva.
Mikor megfordultam egy karddal szemeztem, és miután megnéztem a tulaját is rájöttem, hogy a hang forrása ugyan azé a lányé, aki régen idejuttatott. Így természetesen nem kis haraggal néztem vele farkas szemet.
- Te kis.. Miattad kerültem erre a helyre! – mondom.
Egy gyors mozdulattal beleütöttem a kard életlen részébe, így elkerülve a szúrást. Gyors tempóba megpróbáltam megfogni a lány nyakát, ám ő hirtelen eltűnt, és mögöttem jelent meg. Nem tudtam megállni, és ráadásul még fejbe egy hatalmasat rúgott belém, amitől megint arrébb repültem egy kicsit. Fejem beleütődött a földbe, így egy darabig még lent maradtam, illetve a szemembe került port megpróbáltam kitörölni szememből, ám hamar összeszedtem magamat. Miután kinyitottam szememet két kard feküdt a földön. Nem nagyon akaródzott felvennem, ám egy belső érzés azt diktálta meg kell tennem, ha győzni akarok. Mikor felkaptam őket testemen átfutó remegés kicsit ledöbbentett, ám nem sokáig törődtem evvel. A lány kicsit furcsa arcot vágott, ám mikor már igen közel voltam össze szedte magát. A kard, amit előbb felvettem igen könnyűnek tűnt nekem, és ráadásul nagyon kényelmes volt fogni, mintha csak nekem csinálták volna. Egy X-et rajzolva vágtam egyszerre a két karddal. Meglepő módon a lány nem tűnt el ismét, hanem inkább védekezett. Könnyedén kivédte a támadásom, és nem látszott rajta, hogy nagyon megviselte volna. Két-három mozdulattal nagy meglepetésemre kiverte kezemből a kardokat, és pengét a torkomhoz szegezte.
- Most velem jössz drága! – mondja gúnyolódva.
- A nagy fenét megyek… - nem tudtam befejezni, mivel fejbe csapot, amitől elájultam.


Tiszta Lelkek Városában
Mikor kinyitottam szememet egy furcsa kis szobában voltam, és egy tatamin feküdtem. Mikor felültem és megfogtam a búbot, amit a lány okozott kicsit feljajdultam. Ezek után körülnéztem a szobában, ám rögvest megpillantottam egy nőt, aki éppen most akart indulni.
- ]Jó napot! – köszönök rá.
- Jó napot neked is. – mondja, mikor megfordult felém – Látom felébredtél. Sachiko úgy látszik, kedvel téged.
Ha álltam volna, most biztosan elestem volna a meglepődéstől, de mivel feküdtem, így csak a falba vertem bele a fejemet.
- Szerencsés vagy, hogy ennyivel megúsztad. A legutóbbi kedvese nem régen ébredt fel a hosszú kómájából... – fojtatta, amivel csak tetézte a feszültségem – Amúgy engem Unohana Retsunak hívnak, és a 4. osztag kapitánya vagyok.
- Öhm.. Jónapot.. Én Abakura Ryuu vagyok. – mondtam.
Fogalmam sincsen mit értett azon, hogy a 4. osztag kapitánya. Szóval nem tudtam mit mondani.
- Nos, majd holnaptól te is a Lélektovábbképző Akadémián fogsz tanulni, hogy halálisten lehess! – mondta teljesen váratlanul.
Még mielőtt bármit mondhattam volna megfordult és kiment nagy zavart hagyva maga után a fejemben. Nem tudom miért, de teljes zavarodottság hirtelen fáradságba ment át, és emiatt hamar elnyomott az álom akaratom ellenére.

A Lélek Továbbképző Akadémián
Mikor felkeltem nem tudtam mitévő legyek, így rögvest felkeltem, és kimentem ajtón. Alig léptem párat, máris felkiáltott valaki mögülem.
- Drága itt vagyok! – mondta az a valaki, akit nem is kellett látnom, hisz sejtettem, hogy az a lány az, akinek köszönhetően kifeküdtem.
Nem sok kedvem volt itt maradni, így mielőtt utolért volna nyakamba szedtem lábamat, és bátran elrohantam. Szerencsétlenségemre hamar utolért, ám nem akartam még egy kellemes percet is eltölteni vele, így rögvest kirántottam kardomat.
- Hagyjál békén te őrült nőszemély! – mondom, és próbálom megvágni.
Támadásom nem talált, és csak még jobban feltüzelte a lányt. Ez engem igen idegesített, hisz ne röhögjön, hogyha támadják. No de azért megpróbáltam eltalálni, ami nem hozott nagy sikert. Jobb híján össze-visszakaszaboltam, mindaddig, míg valami különös hangot nem hallottam meg a fejemben.
~ Szólíts minket. – mondja egy mély hang, ám rögvest jön egy magasabb hang is.
~ Ne tökörész már, mond a nevünket! – kezdi sértegetős hangon.
Amint megszólalt a két kard, alig két-háromlépésnyire elkezdett vibrálni a levegő, míg két átlátszó lény bukkant fel. Az egyik egy tűzvörös sárkány volt, a másik egy teljes harci öltözékben álló katona, akinek a hátán egy láncos sarló, egy lándzsa, és egy katana volt, és ezen kívül, még a körülötte lévő levegő, még lángolt is. Ezek láttán véletlenül abbamaradt a rohamom, amit a lány ki is használt. Kardja életlen felét nekem vágta, amitől nagy meglepetésemre elemelkedtem a földtől, és nekivágódva a mellettem lévő ajtónak áttörtem azon. Úgy látszik, egy tanteremben vagyok. Ezt csak az után tudtam megállapítani, miután a gurulás után felálltam. Mikor a lány belépett nagy zajongás támadt, ami nagyon is érthető volt. Azt mondták: ,,Jó napot tanárnő!’’. Lehidaltam, hogy ez a lány egy tanár, de most nem ez izgatott. Mikor megpillantottam a lány kardját nagyon meglepődtem. Egészen eddig nem is vettem észre, de most már feltűnt, hogy a tegnapival ellentétben most rózsaszín, és a kard inkább egy gumira hasonlít.
- Látom észrevetted, hogy Pamacska most másmilyen! – mondta nevetve – Pamacska Shikai szinten képes az ellenfél támadásának az erejét leredukálni, míg az én támadásaim ereje megduplázódik. – ez után kacsintott.
Nem sok gondolkozási időm volt, mivel a két hang újra nekiállott dumálni, ám előbb a mélyebbik kezdett el szónokolni.
~ A kardjának a neve Pamacsa. Minden kardnak van egy személyi neve, amit, ha a parancsszóval mondasz, akkor a kard teljes ereje nyilvánul ki. Hát ismételd velem az enyémet. Égess porrá mindent, Démonláng Sárkány. – mondta a sárkányforma.
~ Az enyém meg: Hevítsed fel a környéket, Lángorkán! – mondta a katona.
Ezek hallatán az eddigi feszültségem valami különös ok folytán abbamaradt, és nyugodtan ejtettem ki a következő szavakat:
- Hevítsed fel a környéket, Lángorkán!
Egyik kardom hirtelen alakot váltott, és egy lándzsa alakját vette fel. Kissé meglepődtem, de nem pirkadhat a figyelmem, mivel Sachiko ismét támadásba lendült. Nem akartam még egyszer repülni, éppen ezért hátrébb ugrottam, és a lándzsával szúrni akartam, de már megint csak a levegőt támadtam, mivel ismét eltűnt szemem elől. Mikor ismét megpillantottam elragadta kezemből a lándzsát, így már csak egy kardom maradt. Sachiko miután elvette a lándzsámat hangos nevetésbe tört ki. Ez engem igazán kezdett idegesíteni, így a penge hegyét a Sachiko torka felé irányítottam. Mindkét kezemmel megmarkoltam a markolatot, és tekintetemből hirtelen eltűnt minden érzés. Szinte alig hallhatóan aktiváltam másik kardom nevét.
- Égess porrá mindent,… - kezdem, ám utána már nem suttogok, hanem elég jól hallhatóan kiáltom – Démonláng Sárkány!
Voltak páran, akik már akkor fedezékbe vonultak, amikor érezték, hogy megnőtt a reitsum nagysága, és mint kiderült nagyon jól tették. Körülöttem elkezdett kavarodni a levegő, és pár másodpercen belül, már fel is csapott a láng, és kardom hatókörét megtartva tornádóhoz hasonlóan kezdett el viselkedni. A tűztornádó elérte seperc alatt a plafont, ami mivel hétköznapi dologból épült, hamar porrá égett, és jó nagy lyukon keresztül a tornádó tovább nőtt. A tornádó maga 5 méteres volt a végén, míg a terem kábé 3,5 méter, így eléggé feltűnő volt ez. Sok mindent tanultam még a Zaraki régióban, így a reitsu érzékelést is megtanultam ímmel-ámmal. Sachiko lélekenergiáját a tornádó megjelenése előtt simán érzékeltem, ám utána már nem sikerült érzékelnem, így hamar rájöttem, hogy a tűz reitsu szűrőként is funkcionál. Na, már támadni is akartam, amikor is egy új hangot hallottam meg.
- No lám mi van itt. – mondta egy férfi.
- Látod Kenpachi most tényleg jó fele irányítottalak. – most egy fiatal lány hangját hallottam meg.
- Na persze, mert én nem láttam azt a tornádót. – mondta ismét a férfi közhellyel.
Nem tudtam mi folyik kint, mivel nem láttam ki. Ekkor meghallottam azt a hangot, amit a kard okoz, amikor kihúzzák a hüvelyéből. E hallatán akaratlanul felemeltem készenlétbe a kardomat. Alig pár másodperccel belül kisebb légáramlat keletkezett, és hirtelen elöntötte a szobát a hatalmas lélekenergia, ami az előbb érkező férfiből jött. A lélekenergia annyira hatalmas volt, hogy a tornádó tüze néha-néha, mintha kialudt volna, éppen ezért a hatalmas reitsu hideg vízként ért engem, amitől hirtelen nem kaptam levegőt. Mikor sikerült újra összeállítanom a védelmemet, már kissé megszoktam a nyomást, ám még mindig elképesztően sok energiámba telt eszméletemnél maradni. Halk léptek, amit egy halk mosoly követett, és ezután egy kéz nyúlt át a tűzön, és megragadta a torkomat. Mivel közvetlenül érintkezek ellenfelemmel, így az egész reitsuja rám nehezedett, amit alig bírtam elviselni.
- Na, nézd csak mit értél? – mondta a férfi.
Kezére mutatott, amint nem látszott semmi sérülés, amit a tűz okozott volna. Mosolya hirtelen abbamaradt, és unottan nekidobott a falnak, ami megrepedt a becsapódásom erejétől.
- Szánalmas féreg! – mondja közönyös stílussal.
Ennyi telt az energiámból, és ismét elájultam.

Akadémiás időkben
Az Akadémián eltöltött idő éppenséggel nem mondható el örömtelinek. Naponta meg kellett ,,harcolnom'' csatáimat Sachiko-val. Naponta rám mászott, ami általában kardpárbajjal végződött. 6 évig jártam az akadémiára, és sok mindent tanultam, és rengeteget fejlődtem. Sachiko akcióinak a vége, már nem vesztéssel végződött számomra, hanem néha sikeresen megmenekültem a nőszemélytől, ugyan ez csak a 3. évem végénél sikerült. A lényeg az, hogy a harcok folyamán lélekenergiám hamar megnőtt, és ezért, még ha nem is ismerem el, Sachiko-nak köszönhetem ezt. A 6. év végére sikeresen megtanultam a legtöbb kidou-t, persze csak a nevüket, és hogy mit csinálnak, ám elsajátításban már nem voltam ilyen szerencsés. A harci edzéseket bírtam nagyon, mivel egyrészt nem volt ott Sachiko, másrészt meg nagyon szeretek harcolni. Mint utólag megtudtam az első napomon ,,megismert'' férfi Zaraki Kenpachi volt, a 11. osztag kapitánya. A többi kapitány nevét is megtanultam, és vártam a napot, hogy újra kihívjam Zarakit, hogy megbosszuljam azt, hogy egyszerűen kiütött. Az utolsó Akadémiás évem volt a legizgalmasabb, ugyanis az utolsó napon lesz a vizsga, ami eldönti, hogy shinigami lehetek, vagy ismételnem kell a 6. évemet. És amint eltelt az év, már csak a vizsga maradt.

A Vizsga
Nos, eljött a nagy nap. Mára tűzték ki a vizsga időpontját. A vizsga három részből áll, és valami ok miatt, most másképpen működik, mint eddig szokott. Az első rész a Kidou-ról szólt, ahol be kellett mutatni tudásunkat. Ezen az akadályon alig-alig tudtam átmenni, és csak éppen, hogy csak átmentem egy gyönge C osztályozással. A második vizsgaanyag az elméleti rész volt, ahol kérdéseket tettek fel, és válaszolni kellett. Nem okozott ez nekem nagy gondot, hisz egyszerű lidércek leírásától elkezdve, néhány kidou-k nevéig. Néhány baki igaz bekerült, de B+ lett az érdemjegyem. A legnehezebb még csak most jött. A legvégső egy harc volt, ahol mindenkinek harcolnia kellett egy magasabb szintű halálistennel, ráadásul nem gyakorlókarddal, hanem a saját zanpakutonkkal. Igaz, hogy úgy volt, hogy 3 ember tesz ki egy csoportot, ám mivel a vizsgabiztosok elszámoltak valamit, én egyedül maradtam. Nem nagyon bántam meg, mivel én általában is jobb vagyok solo-ban. Arcomról a mosoly akkor olvadt le, amikor megtudtam az ellenfelemet, ugyanis Sachiko-t állították be ellenem.
- Azt a.. - mondom, mikor elém áll.
- Na, mivan? Ennyit tudsz csak mondani Drágám? - mondja nevetve.
- Égess porrá mindent Démonláng Sárkány! - kiáltom, dühösen.
Pár másodperc múlva a tornádó rögvest feltört körülöttem, és mint kiderült nem volt jó ötlet ismét zárt teremben használni, mivel ismét tönkretettem a mennyezet nagy részét.
- Már megint? - kérdezte a vizsgabiztos, mert mint kiderült múltkor ugyanezt a termet tettem tönkre, ami eredetileg az övé.
- Bocsánat. - mondom nem nagy sajnálkozással a hangomban.
Alig fejeztem be mondanivalómat, már lendületet vettem, és letámadtam ellenfelemet. Ahogyan mozdultam a tornádó kettévált, és utat engedve nekem sérülés nélkül átszaladtam rajta. Magasra emeltem kardomat, és egyenesen lefelé irányuló csapást intéztem Sachiko ellen. Nem láthatta, mikor támadok, így felkészületlenül érte a támadás, így egy vágással kiütöttem kezéből a kardot, de örömöm gyakori volt. Egy kötőmágiával megkötözött, és megfogva kardomat, és messzire hajította. Pontosabban bele a szemközti falba. Kis ideig ugyan eltartott, de sikeresen kioldottam a kötőmágiát, és előhúztam, másik kardomat. Mostanában sajnos igen furcsán viselkedett Pokoli Fegyverzet, mert mintha kettévált volna személyisége. Egyszer idegesítő, máskor pedig nyugodt, és megfontolt. Néha vörösen kezdett el villogni, és ma is ugyan így viselkedik. Vörösen világító pengével rontok neki Sachikonak, aki már ismét megszerezte kardját és rám rontott. Heves kardpárbajba váltunk át, és ami igazán meglepő volt, hogy minden egyes csapással változott Lángorkán jelleme. Így csapásonként ezt hallgattam:
~ Vágjad már le! Gondolkozz előbb, és úgy harcolj. Tépd le a fejét! Ismerd meg a gyengéit. - mondta állandóan a magáét.
Elég zavaró volt ezt hallgatni, és még harcolni is. Már szólni akartam, amikor is Sachiko is egy föntről lefelé irányuló támadást indított. Nem tudtam elfordítani a pengét, így viszont a kard hegyét érte a csapás. A most következő esemény nem csak engem lepett, meg, hanem a jelenlévő többieket is.  Az ellenséges kard vízszintesen kettévágta a kardot. Az adrenalintól felpörögve nekirontottam a a törött karddal Sachikonak, aki a meglepődöttségtől földbe gyökerezett lábbal állt meg, és én először kiütöttem a kardját, és utána torkának szegeztem a penge hegyét. Először nem is hittem mi folyik itt, ám mikor mindenki tapsolni, és ujjongani kezdett felfogtam mi folyik itt. Győztem!
- Hurrá! - kiáltom, ám kidőltem.
Másnap mikor felkeltem egy üzenetet pillantottam meg ágyam mellett. A papíron az állt, hogy sikeresen átmentem a vizsgán, és halálistenné váltam, ám mától három napig várnom kell az osztagi rangomhoz, mivel előbb helyrepofozzák a termet, amit tönkretettem. Örömöm nagyon nagy volt, és ez egészen estig eltartott, ahol izgatottságom teljesen kiütött, és hamar bedobtam a szunyát. A 3. nap lejártával megtudtam, melyik osztag lesz az új ,,otthonom''. Ez pedig a(z)...


A hozzászólást Abakura Ryuu összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Pént. Aug. 23, 2013 6:57 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Neliel
Admin
Neliel


Hozzászólások száma : 108
Join date : 2013. Aug. 14.
Age : 31
Tartózkodási hely : Hmmm, szerinted?

Karakter lap
Lélekenergia:
Abakura Ryuu Left_bar_bleue5000/5000Abakura Ryuu Empty_bar_bleue  (5000/5000)
Osztag:

Abakura Ryuu Empty
TémanyitásTárgy: Re: Abakura Ryuu   Abakura Ryuu I_icon_minitimePént. Aug. 23, 2013 3:04 pm

Szia, Az előtörid szép és kidolgozott, szép munka, így természetesen ELFOGADOM!!!

Most már csak annyit kell tenned, hogy megcsinálod az ADATLAPODAT!
Valamint kezdés képen kapsz 100 Lélekenergiát és 130 Ryo-t. Valamint 15 pontot, amit eloszthatsz a karaktereden, a következőkre:
-Élet:
-Védelem:
-Támadás:
-Gyorsaság:

Valamint nem választottál osztagot így a --> 10. osztag

Csak tőled függ mire osztod és mi lesz a karaktered erőssége! Ezt a pont elosztást majd kérlek jelezd az adatlapodon!
Vissza az elejére Go down
https://bleachonline.hungarianforum.com
 
Abakura Ryuu
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Bleach Online :: Nyilvántartás :: Előtörténetek-
Ugrás: